1825-1827 Jegyzőkönyvek 2. • Felséges Első Ferentz Austriai Császár, Magyar, és Cseh Ország Koronás Királyától Po'sony Szabad Királyi Városában, 1825-dik Esztendőben, Szent-Mihály Havának 11-dik napjára rendeltetett Magyar Ország Gyűlésének Jegyző könyve / Po'sonyban / Belnay örököseinek betűivel / 1825-1827
1926 / 69. ülés
SESSIO SEXAGESIMA NONA. 167 Oi*szág Gyűlése öszve jön. Zavaró, dástúl nem lehet ezen felfüffíre^tés DD mellett tartani, mert mind a’ Perek, mind más fizetésbeli eszközlések könnyen függőben maradhatnak addig, mig az Ország Gyűlés rendeléseket tészen. Kissebb rendetlenség ez, mint sem hogy sok ezer Ember vagyonától megfo&ztasson a’ tovább is fennálló rendelés melleit. Mert bizonyos az, hogy előre látván a’ változásokat, majd minden Ember iparkodni fog , hogy még az Ország Gyűlés alatt is régi adósságait papiros pénzben két ötöd részel kifizethesse, a’ mint márpe'ldák is vágynak, főképpen a’ Fundationális pénzekkel , mellyeknek gondviselői a’ legnagyobb aggodalomban vannak helyheztetve, midőn nagysummás töke pénzek fehnondatván Bírói kézbe letetetnek az Adósok által, ügy hogy mind a’ Bírói huszad rész, mind az Interesek’ fogyatkozásában, vagy a’ Fundatiónak, vagy az Gondviselőnek károsodni kell, ennél fogva az Izenetnek tartalmaitól, most is el nem állásokat jelentették. — Voltak ugyan némellyek u. m. Pest, Szathmár, és Torontál Vármegyei követek kik az alatt is, míg az Ország Gyűlés tart, semmi károsodásokat a’ provisoriumnak fenn állásában nemsejditettek, mert, ha valaki keresi a’ pénzit a’ provisorium rendelései mellett, az nem károsodik; volenti non fit injuria, és ha már folyamotban van is a’ Per, a’ Felperestűi függ azt sürgetni, vagy sem; a’ki pedig pénzének felvételére ne talám erőitettetne, az hozandó Törvény arról is orvoslást tehet. Azért nem ezen megszüntetést, hanem azt szorgalmazni javasolták, hogy a’ Királyi előadásoknak következésében még ezen Ország Gyűlésen és minél előbb elővétettessen a’ privatusok között fennálló szerződésekben való eránvosíttás. — De a’ többség még is az rare queat, neque penes hanc Provisorii sublationem, perplexitates praemetui possint, quum Processus, et quaevis solutiones, usque ferendam per Comitia provisionem, facile in suspenso manere possint, minoremque hunc disordinem, illo futurum, ut penes ultro perstituram provisoriam dispositionem, plura hominum millia suis priventur facultatibus. — Certum namque est, quemvis praevisa mutatione, in eo adlaboraturum, ut stantibus adhuc Comitiis, antiqua sua debita chartacea pecunia depurare possit, cujus prostantia exempla, depositis nimirum ad manus Judiciarias Capitalibus summis, fundationalium pecuniarum Curatores, jam hactenus, quoad cessantia Interusuria, et amitti queuntem Judiciariam vigesimilitatem, anxios tenent. Et his e motivis tenoribus Nuncii inhaeserunt. — Equidem non deerant, qui, uti Pestiensis, Szathmariensio, et Torontaliensis Comitatuum Ablegati, continuandam sub ipsis Comitiis Provisorii effectuationem, nullas generaturam fore crederent perplexitates. — Nam si quis pecuniam suam, juxta Provisorium prosequatur, quum volenti non fiat injuria, haud damnificatur; Processu vero in cursu existente, ab Actore pendet, illum urgere vel minus; illis autem, qui ad levandas pecunias nefors adigerentur, ferenda Lege subveniri poterit. Unde non sublationem Edicti, verum id sollicitari svadebant, ut in sequelam B. Propositionum Regiarum, materia Correlationum his adhuc Comitiis in pertractationem sumatur: Majoritate, tamen Nuncio inhaerente, taliterque objecto isthoc terminato, 42 *