1825-1827 Jegyzőkönyvek 2. • Felséges Első Ferentz Austriai Császár, Magyar, és Cseh Ország Koronás Királyától Po'sony Szabad Királyi Városában, 1825-dik Esztendőben, Szent-Mihály Havának 11-dik napjára rendeltetett Magyar Ország Gyűlésének Jegyző könyve / Po'sonyban / Belnay örököseinek betűivel / 1825-1827
1926 / 60. ülés
X SESSIO SEXAGESIMA. igasságos a’terhelfetés, állítani nem lehet. — 1802-be, es 1807-be is tsak azt mondották az Ország Rendei, hogy nem kell a’ Sóra, mint első sziikség Articulussára merték felett való "férhet vetni, de hogy azon minden teher a' természetes igazsággal ellenkezik, azt soha sem mondották. Egyéheránt is ezen kérdés itten tsak úgy fordul eló mint árgumenfum, mellyból a’ Só árrának alább szállítását kérjük, szükségtelen tehát arról méllyebb vetélkedésekbe ereszkedni; minekulánna az óhajtott egyformaság a rendszerint való Adóban úgy is megtalálta!ik. — Mind ezek eránt az Elölülővel egy értelemben nyilatkoztatták ki magokat még üngh , Beregh, Szabolts, Gömör Borsod Vármegyéknek Követjei, 's a’ Státusok többsége is hozzá tsatolván magát, elvégeztetett, hogy az első Izénél l qdik czikkelyének kezdete az Elölülő által kimondott mód szerint változtat t ásson , s ahoz képest e’ jelen Izenelnek végén azon szó után: retinenda tétet teteit; adeoque exordium §-phi praevia modalitate ita modificandum existimant: „ quin potius il„ lud Legislationis Principium, quod „ Articuli primae necessitatis Tributo „ praegravari non debeant experieiv 3, tia omnium locorum, et temporum „probatum s hac etiam vice realita„ tem suam vindicare videtur A' 20-dik czikkelyben, a' Kamarának Birói hatalma eránt, a' Só praevaricatio dolgában, az Elölülő azt vélte, hogy midőn a’ mostani [zeneiben az mondatik: Leges nullibi tribu* unt Camerae Judicatum, másutt pedig: refiexe ad Originem pro abusu haberi debet, mennél tovább megyünk, annál több kérdésekre adunk alkalmatosságot. Azt, hogy a’ Kamara vi'sgáló- Jegyio Könyv• II Darab. nem vocetur, infinitis eo disceptationibus ansam suppeditandam fore; — sicut enim parte ab una, ne excessivum sit, juste desiderari, — ita’parte ab altera, omnem illius impositam, pro injusta declarari haud posse; — Annis etiam 1802. et 1807. non id, quod similis imposita naturali repugnet aequitati, verum id saltem fuisse per Regnicolas dictum, quod Sal, qua articulus primae necessitatis, tolerare omnino aliquid possit, ultra modum tamen gravandus non sit. — Quaestionem hanc alioquin, hic argumenti saltem vices subire, cujus nimirum motivo Salis pretium devalvari petitur; — penitiorem proinde illius disquisitionem ingredi eo minus interest, quum desiderata proportio, in ordinaria Contributione, secus etiam deprehendatur. — Secundabant hanc Praesidis sententiam Comitatuum quoque Ungh, Beregh, Zabolch, Gömör et Borsod Ablegati, quibus, quum plerique Ablegatorum semet adjunxissent, exordium §-phi 1Q. fundamentalis Nuneii, proposita per Praesidem modalitate modificatum, et in praesenti JNuncio post verbum: retinenda sequentia subnexa sunt: adeoque exordium $\-phi, praevia modalitate ita modificandum existimant: „quin potibus illud Legislationis Principiumy quod articuli primae necessitatis, Tributo „praegravarinon debeant, experientia „omnium locorum, et temporum probat um, hac etiam vice realitatem suam ,. vindicare videturP In §-pho 2o. quoad Judicatum Camerae, in casibus Salis praevaricationum, observabat Praeses, per expressiones: Leges nullibi tribuunt Camerae Judicatum, et refiexe ad originem pro abusu haberi debet t novis rursus ansam suppeditare difficultatibus.— Nam etiamsi quaestionis illius: nun» in exercitium Cameralis Judicatus , et in Investigationei abusus ir- 4 13
