1825-1827 Jegyzőkönyvek 2. • Felséges Első Ferentz Austriai Császár, Magyar, és Cseh Ország Koronás Királyától Po'sony Szabad Királyi Városában, 1825-dik Esztendőben, Szent-Mihály Havának 11-dik napjára rendeltetett Magyar Ország Gyűlésének Jegyző könyve / Po'sonyban / Belnay örököseinek betűivel / 1825-1827
1926 / 60. ülés
SESSIO SEXAGESIMA. szükség első articulussaira vettetletik, mert a’ Luxus urticulussai nélkül elelhet az ember, arra tehát akár mennyi vettetik, az avval élőnek önkényes akaratijától függ, és nem is a’ szegényt, hanem a’ gazdagabb sorsú embereket terheli. Már l8o2-ben, és l8o7-ben is tartották ezen Princípiumot az Ország liendei, mert ott is mondották, hogy ne terheltessen. — Már pedig, a’midőn terheltetik , lehetetlen elkerülni a’ disproportziót. — Ellenkezőleg szólít a’ Veszprém Vármegyei Követ, ki abban a’ Princípiumban éppen meg nem egygyezett, hogy az első szükség Articulussaira vetett Adó a’ Természetes Igazság ellenvaló volna, és hogy ebből kelljen következtetni a’ mostani Izenetnek kimondását: ..quod Articuli primae necessitatis Tributo praegravati nequeant” Mert egy pallérozott Nemzetet sem tud, a hol ezen Adó nem volna, tehát a’ Köz megeggyezése a’ Nemzeteknek már igazságosai teszi, ez közönségesen oszlik mindenre, és pedig többnyire kinek kinek tehetségéhez képest, mellyhez rendszerint a Consumptiója is alkalmaztatva vagyon. Ez legfontosabb eszköz, melly által kénszei ítielhetik kiki a* Köz jónak, köz bátorságnak szükségeihez járulni. 1802 ben az Ország Rendei, a’ megajánlott 2 Millió-,nnak két harmadán felül való részit, inkább a’ Só árára, mint a’ rendszerint való Adóra vetni kívánták; és igy ha egész Európát, ha magunkat is igazságtalanoknak mondani nem akarjuk, nem állíthatjuk azt, hogy a' Természetes igazsággal ellenkezik. — Hanem ha felettébb megierhelteiik, valamint a’ legnagyobb Jónak feleslege roszra válik, úgy ezen igasságos Adó is káros, és veszedelmes, ’s annál fogva igasságtalan lehet, de nem a’ maga Természetéből, hanem a’ mérték nélkül valóságból, *s következésképpen igen nagyon kúlömbözik azon kiinon-articulis. — Tributum enim articulis luxus impositum, quamcunque grave sit, quum a libero cujusvis arbitrio dependeat, divitesque magis, ac pauperes feriat, seu injustum, seu nocivum dici nequit. — Jam et annis 18o2. et 18o7. SS. Regni, ex eodem processisse Principio, dum dicerent, attactos articulos, non esse praegravandos, quum secus disproportio evitari nequeat. — Horum in obversum proloquutus Comitatus Veszprimiensis Ablegatus, nec Principium illud, ac si Tributum primae necessitatis articulis impositum, aequitati naturali adversaretur, — neque expositionem illam: quasi enunciatio moderni Nuntii : quod articuli primae necessitatis Tributo praegravari nequeant, illius esse consectarium, subsistere dicebat. Etenim isthoc recte Tributi genus, apud cultissimas quasvis Nationes, velut communi quodam omnium consensu, usu esse receptum, unde injustum dici nequit; — et illud recte Tributi genus, omnes indiscriminatim, a proportione potissimum facultatum, quibus ordinarie consumtio admensurari ccnsvevit, aequa ferire lance, idem illud Tributum eflicacissimum etiam esse, ad tegendas publicas Status necessitates, quum illud refugere nemo possit. Ipsos adeo in Comitiis anni 1802. congregatos SS. Regni, duas tertias exsuperantem oblatorum duorum Millionum partem, pretio Salis , quam ordinariae Contributioni adjicere maluisse. — xNisi itaque universam Europam, nisi nosmet ipsos injustitiae arguere velimus, asseri nequit, Tributum illud naturali repugnare justitiae. — At si ultra modum praegravetur, vel ut optima quaeque, si modum excedant, noxia evadunt, ita et justum hoc Tributi genus, non quidem ex indole sua, verum quod mensuram excedat, in noxium, perniciosum , proinde, et injustum dege-11
