1825-1827 Jegyzőkönyvek 1. • Felséges Első Ferentz Austriai Császár, Magyar, és Cseh Ország Koronás Királyától Po'sony Szabad Királyi Városában, 1825-dik Esztendőben, Szent-Mihály Havának 11-dik napjára rendeltetett Magyar Ország Gyűlésének Jegyző könyve / Po'sonyban / Belnay örököseinek betűivel / 1825-1827
1926 / 47. ülés
SESSIO Q U A D R A G E S I M A S E P T I M A. :|C)q lajdonai azon Jószágok, mint a’ Státus Publicusnak J bogy az Egyházi Jószágokra is, szinte úgy, mint a’ Nemesiekre Ország G\ ólesen kívül terheket róni nem lehet, ahhól nem következik, hogy ez azért nem lehet, mivel az Egyházi Rend azoknak tulajdonossá, hanem mivel az alkotmányos törvények által szint azon jussokkal és szabadságokkal vágynak felruházva, mint a’ Nemesi Jószágok, a’nélkül, hogy azoknak tulajdona az Egyházi Rendnek által adva, és a’ Státus publicus magát, ezen tulajdonos justól megfosztotta volna. — Hogy Franczia Országban az Egyházi Jószágok, mint Státus publicus Jószágai eladattak légyen, ahhól nem következik, hogy Magyar Országban is ugyan az történhetik, mert az ott való történeteket nem lehet Magyar Országnak alkotmányos állapotjára sem alkalmaztatni, sem ezzel hasonlíttani. — De ha bár Franczia Országnak az ére'ntett Szent Intézetekre nézve , a’ mostani állapotját tekintjük is, nem lehet következtetni, hogy veszedelmet vont légyen maga után, a’ Státus publicus proprietásának princípiuma , mert szinte olly jó állapotban vágynak ott most a” Szent Intézetek, mint akár hol másutt. — Az Egyházi Jószágok szerzésének módja is külömbózik, a’Nemesi Jószágok szerzésétől. — Mert ezek vagy magva szakatság, vagy hivtelenség titulussá által jutván a’ Koronához, adatnak másoknak, és ez azokat ismét eladhatja, elzálogosíthatja, terhelheti szabad akaratja szerint; az Egyházi Jószágoknak szerzése és birtoka ellenben, egészen más törvényeken, és intézeteken épül. — Hogy némelly Írók ezen tárgyban külömbözőleg írtak, az mind semmit nem bizonyít, mert ezek nem Diplomaticus Írások, hanem tsak privatusoknak vélekedéseik, mellyekben szint ügy egyik Ex eo, quod bona Ecclesiastica perinde, ac nobilitaria, extra Comitialibus haud subjaceant oneribus, nondum sequitur, immunitatem hanc a proprietate Cleri esse repetendam; — quum unica illius ea sit ratio, quod bonis his, per Constitutionales leges, eadem plane, quae nobilitaribus, attributa sint Jura et immunitates, quin tamen Status publicus, ipsam bonorum proprietatem Clero cessisset, aut eodem proprietatis Jure semet abdicasset. — I)esumtum a divenditis in Gallia, instar bonorum Status publici, bonis Ecclesiasticis, exemplum, ad Hungáriám applicari nequit; ea enim, quae in Gallia evenerant, cum principiis et consistentia Constitutionis Regni componi, proinde et ad invicem comparari nequeunt. — Sed etiamsi modernus praememoratorum piorum institutorum in Gallia status spectetur, asseri vix posset, enunciatum in Regno illo, proprietatis Status publici principium, noxias exeruisse sequelas, constat enim eadem de praesenti etiam tam bene, ac alibi subsistere. — DifTerunt interim bona Ecclesiastica a nobilitaribus, quoad ipsum etiam aquirendi modum. — Haec enim per defectum aut notam, ad S. Regni Coronam devoluta, aliis conferuntur, qui ea rursus vendere, aut impignorare pro volupe possunt: — bonorum contra ecclesiasticorum aquisitio, aliis nititur legibus et institutionibus. — Quod scriptorum nonnulli, hac in materia discrepantes ediderint sententias, nihil probat, quum libelli hi privatorum saltim referant, per vices impugnatas, et defensas opiniones, atque adeo, pro diplomaticis documentis haberi nequeant. — Quod denique juxta art. 8. 17jl Cardinalia Jura et libertates, objectum Tractatus Diaetalis constituere haud possint, illud de bonis ecclesiasticis in tantum 125 *
