1825-1827 Jegyzőkönyvek 1. • Felséges Első Ferentz Austriai Császár, Magyar, és Cseh Ország Koronás Királyától Po'sony Szabad Királyi Városában, 1825-dik Esztendőben, Szent-Mihály Havának 11-dik napjára rendeltetett Magyar Ország Gyűlésének Jegyző könyve / Po'sonyban / Belnay örököseinek betűivel / 1825-1827
1926 / 47. ülés
S E S S I O QUADRAGESIMUEPTIMA. 4<P sonlittását is elmellőzik, raertitt nemezek a’fő kertesek, hanem tsak az, hogy *az előkellő serelmek köze tartozik e’ az Egyházi Jószágoknak taxáltatása ellen való panasz.* vagy sem? melly eránt ók is utasíltásokhoz képest az orvoslást előkellőképpen szükségesnek mondották. Mert a’ Magyar Korona tagjai között senki sints, a’ ki a’ törvény oltalma alatt nem volna, következendő kép* pen az Országnak első Státussá is; nem volna pedig, ha az Egyházi Jószágoknak jövedelmei az Ország Gyűlésnek intézeteitől elvonattatnának. — Viselt ugyan terheket az Egyházi Rend, de azt a’ Törvényhozó, nem pedig a’ végrehajtó hatalom tette reájok. — Ennél fogva az valóságos sérelem, és pédig sarkalatos, és azért is előkellő, mivel már keményebb eszközökkel is szoríttalik az Egyházi Rend, ezen taxatiókra. — És ezek mellé állottak az eggyik Vas, Liptó, Zala, Somogy, eggyik Ungh, Csanád, Tgotsa \ árinegyeknek, és Eperjes Várossának követjei, mindnyájan azt, hogy semmiféle mellék kérdésekbe, ezen Tárgy körűi mostan nem avatkoznak, a’ Jegyző könyvbe vétetni kívánván. A’ Gömör Vármegyei követ, nem olly czélból, mintha az Egyházi Rendnek, a’ ki az Embereknek idvösséges taníttásában munkálódik, beneficiumait kissebb’tteni kívánná, hanem az élő törvényeknek tartalmait fontolván, abban a’meg-győződésben volt, hogy a’ Magyar Királynak, mint Egyházi Fő Patronusnak kötelességei mellett jussa is vagyon az Egyházi Jószágokról, ’s jövedelmeik meghatározásáról rendelést tenni; — mert Szent István Király a’ keresztény vallást elő mozdítván, Püspökségeket, Praepostságokat, Apáturságokat Templomokkal és jőve* gredi noluerant, ex quo praesenti deliberationi illa duntaxat subjaceret quaestio: num taxatio bonorum Ecclesiasticorum ad praeferentialia Gravamina referri debeat, necne? — quocirca, ductu instructionum suarum, medelam praeferenter esse expetendam e'&co judicabant, quod nullum membrorum S. Regni Coronae, consequenter, nec primus Regni Status Praesidio Eegum orbari valeat; — orbaretur autem, si proventus bonorum Ecclesiasticorum, dispositioni Regni Comitiorum subtraherentur. — Tulisse quidem (derűm et olim onera, ast non per exeeutivam, verum Legislativam potestatem illi imposita, et recte in eo maximam, eamque Cardinalium Jurium cerni laesionem, quam praeferenter reparari, eo magis interest, quod Clerus ad solutiones jam et rigidioribus mediis stringatur. — Et in illorum sententiam concesserunt, Cottuum Castriferrei, Lipto, Zala, Siimegh, Csanád, Ugocsa et Unghensis alter, nec non Civitatis Eperjesiensis Ablegati, qui ad incidentalium, et ad praesens meritum haud spectantium quaestionum discussionem, se haud immissuros declararunt, declarationesque suas Diario inseri postulabant. Comitatus demum Gömöriensis Ablegatus, non eo quidem scopo, ac si beneficia Cleri, spirituali hominum cura occupati, imminuta cuperet, verum maturius expensis vigentium legum tenoribus, se de eo plene persvasum profitebatur, quod Rex Hungáriáé, qua Supremus Ecclesiarum Patronus, pro Jure sibi hoc obtutu competente, huicque correlata incumbente obligatione, de bonis et proventibus Ecclesiasticis decernere possit. — Etenim Proto Rex S. Stephanus, scopo propagandae religionis Christianae, Episcopatus, Praeposituras, Abbatias cum templis, et 124
