1825-1827 Jegyzőkönyvek 1. • Felséges Első Ferentz Austriai Császár, Magyar, és Cseh Ország Koronás Királyától Po'sony Szabad Királyi Városában, 1825-dik Esztendőben, Szent-Mihály Havának 11-dik napjára rendeltetett Magyar Ország Gyűlésének Jegyző könyve / Po'sonyban / Belnay örököseinek betűivel / 1825-1827

1926 / 40. ülés

N E G Y \\E N-/E‘D.*I?JC X L É>8.-i >\ *« *•' -/ A / 5y2 sí;,r a’. Juris kérdéshez való, de ha a’ szükség tekintetik, akkor a' fegyveres Népnek tartását, és az Adózó Népne]^ erejét kell czélarányba venni, így tehát ellehet eggyik a’ másik nélkül, hogy nem minden, a’mi igazságosnak állit­­tatik, szükséges is. — Felellek Sop­­rpny, Bars, Szepes, Sáros Várme­gyéknek köve tjei, hogy ha a’ Fö Ken­dek igazságosnak találják azlmputat/ót, annak szükséges voltát is elesmérik, és kötelessek, a’midőn szükséges, aztot a’ Státusokkal eggyütt eszközölni. — Kétféleképpen értik pedig a’ Státusok annak szükséges voltát, 1) mivel addig nem lehet az Adónak mennyiségét jö­vendőre meghatározni, míg az elmúl­takról való bészámittás ahoz Arithme-4 l' i») O- ■* • tica hasist nem szolgáltat. 2) Mivel e­­zen Bészámittás nélkül az Adózó Népet terhelni nem lehet, elégtelen lévén a’ felesleg Adózásra, és így ha tsak a’ Fő Kendek ennek szükséges voltát el nem esmérik, minden igyekezet jek a’ Státu­soknak haszontalan. De hogy valóban ők is élesmérték, megtetzik az izenct­­jeknek szavaiból, a’ hol azt mondják: qui conscientias Statuum tranquillet et sorti Contribuentium prospiciat, melly annyit tészen, hogy ezek végett szük­séges a’bészámittás. — Mindazonáltal megjegyezvén az Előlülő azt, hogy a’ kérdésnél messzebb terjed az arról va­ló értekezés, mennyiben lehessen jöven­dőre az Adót meghatározni ? és men­­nyáré szolgáltathat ehez hasist az el­múltakról való bészámittás? Mert ezt majd tsak a’ dolognak practica eszköz­lése fogja megmutatni, előre abból a’ szükséges voltát a’ bészámittásnak kö­­vetkeztetni nem lehet. Egyedül az. Adózó Népnek erejét ’s tehetségét sem lehet ebben básisnak állittani, mert ab­ból az az ellenkező következés is foly­hatna, hogyha többet is el bir az Adó­­zó Nép, mint a’ mi a’ közbátorságnak as! ubi de hac quaestio est, respicien-. (Ium ad militis intertentionem, et vires contribuentis plebis; haec proinde abs­que illa subsistere potest, non omne enim, quod justum, una necessarium — Keddiderunt ad haec Comita­tuum Sopron, Bars, Sáros et Scepu­­siensis Ablegati: Excelsos Proceres a­­gnita justitia imputationis, hujus et necessitatem suapte agnovisse; neces­­-sitatein autem, obligationem illam ex­­operandi inducere; hanc vero dupli­cem subire respectum, scilicet: 1-mo in quantum qblatum circa futuram contributionem, illucusque fieri nequi­ret, donec superflue levatae contribu­tionis imputatio, arithmeticam illi non suppeditaverit basim; — 2-do siqui­dem, nisi per imputationem plebi con­tribuenti levamen accesserit, liaec de­purandae extra-comitiali contributioni alioquin impar, ultro gravari nequeat ; ut adeo, si Exc. Proceres hujus ne­cessitatem haud agnoscerent, omnes Statuum conatus irritos reddi opor­teret. Quod autem Exc. Proceres, ne­cessitatem hanc reapse etiam agnove­rint, patet e verbis postremi Nuncii: qui conscientias Statuum tranquillett et sorti contribuentium prospiciat, qui­bus imputationem praemisso fine ne­cessariam esse innuunt. — Reflectebat ♦ ? iPJTjk. inierim Praeses: omnia* ea, quae circa futurae contributionis oblatum, et sup­peditandam per imputationem illius basim prolata sunt, sphaeram substra­tae quaestionis excedere: ac tum de­mum, ubi de his ex professo sermo fuerit, appariturum, num imputatio pro basi novi oblati deservire valeat? hujus proinde necessitatem jam nunc exinde praepropere inferri; sed nec vires et facultates contribuentium, unicam hujus basim constituere; converso et­enim eodem argumento sequeretur, contributionem casum etiam in illum

Next

/
Thumbnails
Contents