1825-1827 Jegyzőkönyvek 1. • Felséges Első Ferentz Austriai Császár, Magyar, és Cseh Ország Koronás Királyától Po'sony Szabad Királyi Városában, 1825-dik Esztendőben, Szent-Mihály Havának 11-dik napjára rendeltetett Magyar Ország Gyűlésének Jegyző könyve / Po'sonyban / Belnay örököseinek betűivel / 1825-1827
1925 / 34. ülés
ii A R M I N C Z N E G * • s hak beszámittása, és a’ Diactának mindenkor előre, a’ másikból való elhatározása eránt hozandó Articulnsok között , melly már az előbbiekben eléggé' kifejtve vagyon, ha már az elsőre nézve a’ Státusok meg nem egyezhettek is a’ Fó Rendeknek kívánságában, legalább c’ másodikra ne'zve javaslotta, hogy fogjanak kezet a’ Fó Rendekkel, mert voltak ugyan esetek, mellyekben a’két Táblának értelme egy mástól kiilömbözött, de olly eset nem volt, hogy meg ne egyeztek volna, ezen méghasonlást tehát mindenkeppen igyekezni kell, hogy eltávoztasson, midőn külömben is gyengébbek e’ részben a’ Státusoknak indíttó okai, mint a’ Fó Rendeké; de magok a’ Státusok között is nem tseke'ly az ellenkező vélekedés; a’ Felírásban kölömben is meg lesz a’ kérés ez eránt, és mind az ideig, mígEő Felsége ezt kegyesen meg nem engedi, elég bátorság vagyon a’ Diactának rendes tartására nézve azon szóban is, inomisse. — Ugyan ezen értelemben voltak: Szathmár, Beregi», Árva, Békés, Csongrád, Zólyom, Fehér, Torontói, úgy Csanád és Erassó Vármegyéknek. egyik egyik követjei, a’ kik jóllehetnem kevesbbe való óhajtásokat jelentették, hogy i’ ki vántt meghatározása az Ország Gyűlésnek törvény be mehetne. Bernivel mind a’ két Tábla benne meg nem egyez, és ekkoráig tsak arról van Diaetalis végzés, hogy Felírásba, nem pedig hogy Articulusba mennyen, EőF elségének pedig engedelme erűn la, annyival inkább megkivántaína, minthogy a’ Királyi jussokat érdekli, mivel továbbá a’ Fő Kendeknek megegyezéseket e’ részben éppen nem, ellenben ha a’ Státusok ebben engednek viszonosan a’ 1* ó Rendektől reményiem lehet, hogy az Adó eránt, Ők is a’ Státusok kívánságára hajolni fognak . és mivel tartani lehet attól ne lx>gy ezen VÉDI h Ü L É S. tributionis Imputationem, et Diaetae ab una ad aliam praefixionem propositos, notabilem, jam in prioribus uberius declaratam, intercedere differentiam observans, etiamsi SS. et OO. a priori recedere, fas sibi non esse putarent, quoad secundum saltem, ut voto Excelsorum Procerum accedere velint, majorem in modum svadebat; — fuisse namque casus, in quibus uiraque Tabula, in diversas abiverat sententias, ast ut conciliari nequivissent, nuspiam evenisse; — similem sollicite vitandam esse scissionem, imprimis, dum et inter Status non exigua pars contrarium foveret sensum, ac mofiva Statuum pondus argumentorum per Excelsos Proceres adductorum neutiquam sustinerent; — ad futuras alioqnin eatenus preces, et usque donec Suae Majestati, petito benigne deleire visum fuerit, sufficientem in vocula: inomisse quoad celebranda in legalibus Terminis Comitia adesse securitatem. — Eadem Ablegatorum quoque Comitatuum Szathmár, Beregi», Árva, Békés, Csongrád, Torontal, Zoliensis, et Albensis, non secus Csanadiensis, et Krassoviensis alterius Ablegati erat opinio, qui manifestatum intuitu Comitiorum desiderium, in Legem cooptari quidem optabant, quum tamen utra que Tabula in illo haud coaluisset, conchisiimque in eo substitisset, ut petitum Repraesentationem saltem, non item Articulum ingrediatur, impetrandique praevie Regii annutus, eo major adesset necessitas , quod de Jure Regio res agatur; secus vero Excelsos Proceres etiamsi ad illud quidem nullatenus, ad casum tamen, si SS. et OO. hac in parte cesserint; ad additamentum Articuli intuitu Contributionis promptius accessuros, sperari posset, imo verendum sit, ne in quaestione vertens additamentum, si Suae
