Szemere Bertalan követjelentesi beszéde. / Miklósvár / Hermány Károly és társánál / 1847

»

lettel bánt a kormánnyal, mig hitt jóakaratában. És mint felelt a nemzet? A haza' egész területén hála lebegett keresztül: kételkedni a kormány' hazafiul szándékán bűnnek tetszett még némely tapasztaltabb hazafiak előtt is, kik pedig megtanulhatták volna mint kell hinni kormányok ígéretének, és a mi más alkotmányos népeknél hallatlan, a puszta jóakaratért is kőszenetek szavaztattak. A t. inegye’ részéről mi is tartozánk (!) köszönetét kifejezni, mit mi azon hűséggel de egyszersmind óvakodással teljesiténk, mely a körülmények' közelebbi ismereténél fogva véleményünk szerint szükségesnek látszott.

Ily körülmények köztt juta az országgyűlés ama nagv kérdés elébe: mit legyen teendő? Újra az alkotmányosság’ s nemzetiség’ elvének kimondásáért küzdjön? Hiszen e két nagy elv az előbbi orsz. gyűlések által már ki lön viva, most tehát azok’ részletes alkalmazásai következtek, — és ime ez volt természetes hivatása a múlt diaetának, t. i. egyrészről az alkotmány’ jótéteményeit úgy jogokban mint terhekben a nép’ minden osztályaira kiterjeszteni, és másrészről a nemzeti szint s irányt láthatóvá tenni a közélet’ minden ágaiban. S a mire itt most okoskodás’ utján jutottunk el mi, azt a közönség’józan esze tüstint áltlátta; innét magyarázható meg, miért várt ez orsz. gyűléstől kielégítést annyi ér-