Szemere Bertalan követjelentesi beszéde. / Miklósvár / Hermány Károly és társánál / 1847

5

sért. ki egy törvényhozásban cselekvő részt vön, — annak ki hen iile azon szövőszékben min készfii a nemzetnek sorsa, mely nemzeti sorsunkon ott a polgári rény' és a bűn’ keze együtt dolgozik, — annak ki látta a haza’ legszentebb jogai s érdekei körül nagylelkűség és enzés. értelem és ostobaság, árulás és becsületesség mint foglalkozik, — annak ki látta, dicső életkérdések mint szenvednek hajótörést egyesek, gyakran jelesek’, pedig hazafiak’ hiúságán, s más részríil nagy eszmék mint születnek gyakran a véletlenből, jeléül a gondviselés’ őrködő léteiének úgy az állodalmak mint az emberek’ dolgai fölött. Higyjék el a KK. és Rk. hogy messziről ’s külsőleg bár mint ragyogjon, senki nem szenved, nem aggódik, nem hányatik többet azon követnél, ki szabad elvekkel bir és törvényhozói állásának roppant föladatát érezi; pillanata az egész kormányra folytonosan kiterjed, s minden mozgás, melvet akár a nemzetben akár a kormányban észrevesz, szivére hat, és körülményeinkben többször hat fájdalmasan mint örvendeztetőleg; és különben is a közügyek’ menetelébül ott oly kevés az öröm, több a remény, de ez elmúlik, s legtöbb a keserűség, és ez megmarad, — legalább én másfél év alatt tiz évnek hazafíui aggodalmait éltem keresztül, ellenben az örömöket, még a másfél évéit is, csak reményekben ismertem.