Végszavai a' somogyi követeknek az 1843/4-iki országgyülés fölött. / Pesten / Landerer és Heckenast sajátja / 1845

Hivatalos eljárásunkról számot adánk, — akaratunk, szándékunk tisztaságáról lelkiismeretünk nyugtat, — tehetségeink parányiságát önmagunk bevalljuk ! — Ujonczok mi egy ismeretlen térre szállottunk, mellyen futandó pályánk nemcsak rögös és bizonytalan, de zajló is volt! — Egykor, midőn a' követet elküldték küldői, hogy az ősi szabadságot, — a’ megirt, vagy szokásilag bevett kiváltságos alkotmányt mind külső mindbelsö ellenségek ellen védelmezze, nem kellett egyéb, mint józan értelem és becsületes akarat arra, hogy az feladott tisztjét hiven teljesíthesse ; most, midőn a’ követ az országgyűlésére küldetik, ezrek kivánatát, ezrek reményeit viszi magával! — küldői az ősi alkotmány kifejlődését, kiterjesztését, a1 régi kiváltságos álladalomnak czélszeríi módosítását, némellyek annak sarkalatos megváltoztatását, — egyik ebben, másik épen az ellenkező irányban — óhajtják, — és a’ czél, mellyre törekedjék, ezerféle vélemények különössége mellett, nincs kitűzve előtte, mint a’ vándor csillaga; de egy északi fényként árad el szemei előtt, melly felé különféle vonalokat lát ugyan, de azt, mellyike vezet az általánosan áhított, senki által még nem ismert, ’s épen azért olly különbözőleg felfogott Ígéret országába, meghatározni nem tudja, — nem; — mert az ösvény, melylyen járjon mai körülményeink szerint, megírva nincs, és hogy az igazit eltalálja, ahoz már becsületes akarat és józan értelmen kívül még sok más kívántatik; — sőt a’legszélesebb tudományokkal kiművelt nagy talentumok is olly sokszor elhibázzák azt, miként egész népeket tévelyitnek a’nagy Labyrinlhba, mellybölöket

1 *