Beszédtár Záratékul az 1841/2dik országgyülési Jegyzőkönyvhöz / Kolos'várt [Kolozsvár] / Nyomtatott a Kir. Lyceum Intézetében / 1841-[1842]

1842 / 50. ülés

34

Martius 14-én tartott

fenyegető felsőbb rendeleteket kaptunk; ezekre következett két rendbeli kir. biztosok járása, az 1834-ik országgyűlés rendkívüli elzavarása, a’ demoralisatio és terrorisms’ rendszere, — s végre 1837-ben a kormánynok választása, és a’ sérelmek fölterjesztése körüli próbatételek. Most itt vagyunk a’ törvényhozás mezején, azon mezőn, mellyet eddig mindig kétesnek tartottunk, itt vagyunk mi gyöngék, szembe az erős kormánnyal, mi kik tudjuk, hogy ezen mezőn jogainkból mindig vesztettünk, és im, mi visszavonással akarunk útnak indulni. Tek. RR ha azt is, mi iránt kívánságunk egyes, nehezen nyerjük meg, — mit reményihetünk olly ténykezdéstől,

mellyre születésében a’ visszavonás reá nyomta a’ nyavalyásság bélyegét? _ Nem

elég az, hogy curiatum votum nincs; felekezeti szellem se határozzon, hogy ne származhassék ki innen, ’s ne adjon figyelmeztető intést jogaink ellenségeinek alkalmat használni mint 1751-ben, 1754-ben, 176:1-ben, 1764-ben, 1786-ban, ’s melly éveket hozzak még föl, vészjósló ténykezdésünk hasonlatosságául? Tek. RR. kitől várunk segédet, jót hasznost magunkra, ha magunk kebléből száműzve az egy irányra törekvést, 's az egyik résztöli aggodalomnak — másik réizröli bizodalmatlan- 8ág, ’s sértett önérzet áll ellenébe? Valósággal illy kezdettől nem reménylhetjük soha azt, mi egyesített erőnknek is nehezen sikerülhet,mit egyesített erőtől is bajosan várhatunk (zajos teszés).

Ha egy régi vándor társunkkal útnak akarunk indulni, és ő aggodalmat mutat,'b nem ma, hanem holnap, vagy holnap után kíván indulni, é> mi nem tudunk néki semmi helyest, semmi meggyőzőt mondani, hogy miért induljunk épen ma: vájjon a' kölcsönös bizodalom és gyöngédség nem kívánja e azt, hogy ha bizonyos , hogy holnap vagy holnap után csak úgy el lehet indulni, mint ma,— azt mondjuk neki: ám legyen pajtás mint akarod, hisz mi egy czélra törekedünk (;,ajós tetszés).— ’S én felszólítom a’ KK-at és RR-et egymás iránt viseltető atyafi szeretetünk nevében, és azon hitre, mellyre mint a’ haza közjava fölszentelt és ugyanazon I zászlója alá tartozó bajnokai föl vagyunk esküdve : felszólítom a’tek KK-at és RR. azon polgári és természeti elválhatatlan összeköttetésünk szent nevében , melly nem egy időszaki, s ideiglenes haszonból eredő eseményen, hanem Örökre elválhatatlan érdek-egységen alapul. — Felszólítom a' tek. KK-at és RR-et, hogy tekintvén a múltra mellynek átszállóit nyomorúságait a’ mi kötelességünk elhárítani, mit csak úgy tehetünk, ha ezen nagy munkához összevetett vadakkal fogunk, és tekintve a’ jövendőre, melly keblünk hervadó reményeit legalább maradékinkra nézve létesítheti,------niéltóztassanak egyességre hajolni, ’s ez által eszközölni azt, hogy a’ nyomorúságos múltnak, és középszerű jelennek lehessen valaha egy nagyszerű jövendője (zajos tetszés és kard-csörgés).

Ugrón István (Torda megye). Valamint a’ tisztválasztás tárgyában tett nyilatkozatomban fólfejtettem , úgy most is ismétlem, hogy nekem utasításom tiszta szavai szerint arra kell törekednem, miszerint most egy teljes kimerítő, és minden érdeket felölelő törvény hozattassék. Ezekből kiindulva, felszólitatva látom magamat arra, hogy mind azon javallatokat, mellyek egy tökéletesen kielégítő törvények hozatalára szükségesek, pártoljak. A’ kérdés alatti törvényezikkre nézve felhozott javallatok körül említetett az is, miszerint a' tisztválasztás kérdése a tiszteknek rendszerezése kérdésével szoros kapcsolatban lévén, az az iránt hozatott 1811-ik 4-ik törvényezikket fogadjuk el. Ezen törvényezikknek szorosabb megvizsgálása után úgy találtam, hogy abban törvényhatóságomra nézve nagyon üdvös elvek vannak megállítva; meg van állítva ugyanis az, hogy a’két főbírói hivatalok megszűnvén igazgatói hivatalok lenni, ez által hihetőleg azoknak felsőbb megerősítés végetti felküldése nem fog kívántaim , s igy ezáltal törvényhatóságomnak választási joga szélesittetni fog; és látom továbbá azon jót, hogy ezen törvényezikkben megállított rendszer szerint, a’ közigazgatásra nézve múlhatatlanul szükséges központosítás, és ellenőrség eszméje megállittatván, az a törvényhatóságokra nézve