Beszédtár Záratékul az 1841/2dik országgyülési Jegyzőkönyvhöz / Kolos'várt [Kolozsvár] / Nyomtatott a Kir. Lyceum Intézetében / 1841-[1842]
1842 / 50. ülés
29 cam tárgyai körül V/2 század-óta az O. R. csináltak, azokat későbbi O. R. visszakivánták csinálni: mert ez lett dolog. Egyébiránt azon eitörült törvények üdvös voltára nem terjeszkedem, azt be lehetne bizonyítani, ha ez volna a' tanácskozás czéija. Továbbá azon állításom bebizonyítása végett, hogy ott, hol a’ tisztek a’ törvényhatósági választások által magokat ellenőrség alatt lenni nem képzelik, több visszaélések történnek, mint ott hol ezen ellenórség is megvan — például hoztam fel ,hogy egy személy 80 botot kapott, —’s midőn másodszor hivatta magához a’ tiszt azon embert, az féltében a’ kútba ugrott, 's azt mondtam, hogy ezen tiszt azon időben nagyon activus tisztnek tartatott, és feladatván meg nem bűntett etett. Ezen tételből méltóztatott azon állítást kiszedni, hogy 80-ig ültetett egy ember oily tiszt által, kit nem a’ törvényhatóság választott, vagy legalább nem azon mód szerint, mint kellett volna,— s szembe tenni azzal, hogy olly tisztviselő, ki a’ törvényhatóság által választatott egy emberre 96botot üttetett; ’s már én bátor vagyok kérdeni: felelet-e ez? Én azt állítottam, hogy az, ki 80 botot üttetett a' szegény emberre activus tisztnek tartatott, feladatott, és meg nem bűntettetett: mivel szembe azt kellett volna fölhozni a' tisztelt kir. hivatalos urnák, hogy az, ki a’ szegény embert 66botig verette a törvényhatóság által szintén activus tisztnek tartatott és feladatván meg nem bűntettetett; ezt kellett volna bebizonyítani szembe azon példával, mit én felhoztam. Egyébiránt tudnék én ezzel szembe felhozni egy példát épen azon törvényhatóságból, mellyre a’ tisztelt kir. hivatalos ur hivatkozott, hol egy bizonyos szolgabiró, kinek szokása volt, hogy egyik faluból a' másikba hitesekkel kísértesse magát, igen ittas lévén a’ szekérből kihullott; ’s ezen szerencsétlenséget a’ nem ügyelő hiteseknek tulajdonítván, pálczáját nagy méreggel kiragadta, szekere kerekeit a5 hiteseknek tekintvén keményen verte, ’s miután a’ verésben elfáradott, ismét a’ szekérbe emeltette magát, — de ezért nem dicsérte meg őt a’ közgyűlés, hanem a’ legközelebbi alkalommal hivatalából kihagyta. — Báró Jósika Lajos főispán ur vélekedésére volna néhány megjegyzésem, hanem úgy látom, hogy nincsen itt (épen most jő) méltóztatott főispán ur azt mondani, hogy három országgyűlés alatt bebizonyította azt, miként őt vélekedése kimondásától bár mekkora többség is el nem rettenti. Ebben nem kételkedem, hanem azt mondom , hogy «okkal nagyobb elszántság szükséges az embernek akkor, a’ midőn a’ többséghez tartozik; mert ki a’ kisebbséghez tartozik, következéseire nézve tökéletesen mindegy, akármit mondjon; annak mindenesetre jótékony hatásúnak kell lenni, mert a’ többséget arra vezeti, hogy jobban megrostálja vélekedését; de ki a' többséget pártolására birja ollyannak, mi netalán káros, nagy felelet-terhet von magára ; ’s igy én mindig nagyobb aggodalommal szólok, midőn tudom, hogy a’ többséghez tartozom, mint akkor, midőn előre látom, hogy kisebbségben maradok. Ezen tekintetben azonban, megvallom, előre — bár nem tudom, a’ dolog kimenetelét— soha bátorságosabb lábon nem láttam magamat, mint épen most, mert ezen dolgot akármelly formában fontoljam, mindenkép csak úgy találom, hogy abban, mit itt mi követek mondottunk rosszat előre látni nem lehet, jó következéseit ellenben lehet; ’s ezt valósággal igen egyszerűen be lehet bizonyítani: ugyanis a’ dolognak mostani helyhezete rosszabbá nem válhat; mi most a’ törvényjavaslat alapjául vesszük az 1837-ki elveket, az ezekhez ragaszkodás általánosan elvan az egész országban annyira terjedve, ’s ezeknek visszavonásától, vagy ezektöli elállástól a’ törvényhatóságokat félteni nem lehet,—azon idóhaladéktól ellenben, melly utasítások kérésére nekünk netalán adatik, miután egy illy fontos tárgy közbe jött az eszmék kifejlődése utján csak minden jót lehet és kell várnunk. Hogy ez milly fontos tárgy megtetszik abból, ha megfontoljuk, hogy képviseleti sajátságos szerkezetünk megye.rendszeren alapul, melly Európában pár nélküli: megye-rendszernek pedig tisztválasztás nélkül értelme nincsen. Tekintsünk vissza a’múlt időre: 1762— 1791-ig mi élettelen testté vált vala e’ fiatal erőtől pezsgő nemzet! 1811-tól is szinötvenedik országos ülés
