Beszédek tára záratékul az 1837-diki ország gyűlési jegyző könyvhez / N. Szebenben [Nagyszeben] / Nyomtattatott Filtsch Sámuel Könyv Nyomó Intézetében / 1837-[1838]
153. országos ülés
Mártzins1 30-án tartott nemes Zaránd vármegye rendéinek a’ felség személyéhez intézett, és a’kormányszék útjáni felterjesztés végett a’ legnagyobb tisztelettel írt feliratuk a’ kir. kormányszék által nékiek viszsza küldetett (7,218. K. sz. 1855) és igy még a könyörgésnek is útja elzáratott. Légyenek bár az elöljárók legjobb akaratuak, az állalok megtett rendeletek a’ köz jót arányzók, mégis azok egy ősi alkotmányhoz szokott nemzetnek az alkotvány biztosítékának hiánját ki nem pótolhatják. Igen is alkotványos országban csak annak meggondolása is, hogy van olyan személy, ki a’ törvénynél hatalmasabb, a’ személy és vagyon bátorságát nyugtalanító állás pont; már pedig minden igazgatásnak a személy, és vagyon bátorságot, ’s azon alapuló közbizodalmát, és megnyugvást állítani elő, legszorossabb kötelessége, ’s ugyan azért alkotványos országban helyesen igazgatni annyit tész , mint az alkotványt fenntartani ; - mert bár mi jó czélzatuak legyenek is az igazgatás^ léptei , meg nem szűnő aggodalommal kisérik azokat a’ képviseleti joggal biró hazafiak mindég, ha törvény van sértve ultalok. Nyilvánosság az igazságnak, a birodalmok rendithetetlen alapjának palládiuma, a’hol az nincs, ez nem világit, mely annyival is inkább szükségesebb, minél távolabb van a’ néptől a’ fejedelem. Erdélyt 100 mért főldnyi távulság választván el fejedelmétől, fajdalom' sok dolgai a’ felsőbb régióban nem úgy tudatnak, a’ mint azok a’magok valóságokban vannak, - sőt az országról, ’s annak fiairól költött hírek felmenőleg abban a’ mértékben neveltetnek, a mely mértékben a’ fejedelemnek igazságos akaratja lejővóleg apasztatik. Innen van hogy több mint egy század óta sérelmeinknek szaparodása, azoknak apadásával megfordított [arányban van; jeles törvényeink vannak ugyanis arról, hogy senki meghallgatatlanúl ne bűntettessék (II. K. I. 9. C. C. II. R. 1. tit. 11. p.) sőt 1791-be a’ 24—ik törvényczikkely szerént az is megvan határozva, hogy a’ feladások az illetőkkel közöltessenek, a’ név nélküliek pedig el ne fogadtassanak, ’s mind e’ mellett az újjabb üdőben ezen haza annyira az ellenkezőt kénteleniLletelt tapasztalni, hogy mar nem csak egyes hazafiak , hanem egész gyűlések is gyanúba hozatván, a’mentség, bár a’ kétségbe hozhatatlan hivség írta is azt, hitelre nem számolhatott, holott egy oly országban, mely mind a’ törvényhozás, mind a’ törvénykezés, mind pedig az igazgatás formájára nézve, a’ nyilvánosság elveit vallja, mind add migaz ősi intézvények fennállanak, fel nem teheti, hogy a’ hazafiak valamely alattomos tervek koholásába elegyedjenek, ’s ha mégis vakmerők találkoznának, azok azonnal fel ne fedeztessenek. Nagyok és súlyosok valának azon sérelmek, melyek az ú]jabb üdőben e’ hazának alkotmányos állását érdekelték , ’s jóllehet az ország rendei a legnagyobb hálás érzéssel megesmerik azt, hogy a’ felség az alkotmánynak hit szerénli biztosításával a' közaggodalomnak elenyésztetésére sokat telt légyen , csakugyan a’ sebek béforottaknak mindaddig nem tekintethetnek, mig az egyes hazafiak ellen kirendelt köz keresetek, mint olyanok, melyek nem csak tartalmokra, hanem alakjokra nézve is alkotvány elleniek, meg nem semmisittetnek ; ’s egyszersmind a meghallgatatlanul felfüggesztett tisztviselők hivatali állásaikba viszsza nem helyheztettelnek. a midőn egy felől törvényes, másfelől nem példa nélküli e’ kívánat, minthogy 1 95-be (jegyzőkönyv 452. lap) éppen hasonló esetekért, kirendelt köz keresetek megsem-1Q28