Beszédek tára záratékul az 1837-diki ország gyűlési jegyző könyvhez / N. Szebenben [Nagyszeben] / Nyomtattatott Filtsch Sámuel Könyv Nyomó Intézetében / 1837-[1838]
118. országos ülés
midőn magamnak a’szólhatásra engedelmet kértem, - azt ns Alsófejer vgye nany érdemű követe b. Kemény Dénes úr által csak most felolvasott szerkezete - nézetem szerént is igen helyes módosításban felhozva, és kielégitőleg felfejtve látván - azoknak ismétlésivel időt veszteni nem kivánok, - mindazonáltal a’ szerkezetnek azon ágához, mellyben a’ diplomái adó quantum említetik, - óhajtanám tisztább és apodicticus kifejezésül hozzá tenni azt is: hogy az ország Rendei attól soha einem állottak, a’ diplomában meghatározott adó mennyiségről áltálán le nem mondottak, hanem mikor azt nevelték, mindenkora’ fennforgóit rendkívüli szükségektől kénszeritletve tették illy lépésüket országoson, nem pedig csak rendeletekre; - átlátva azt hogy azon időkben a’ haza, és thron’ védelmére, megtartására nem csak a’ diplomái adó mennyisig nem elégséges, de azt a’ diploma 12-ik pontjában a’ hazának éppen illy szükségei pótlására felszánt kamarai és fiscusos minden jövedelmek sem pótolhatják ki, ’s hogy az érintett pontbeli ezen felségi ajánlat, és köteleztelés „caetera, quae ultra praedictas summas (tempore pacis 50,000 thaleros, tempore belli „contra Hungáriám, et Transsilvaniam 400,000 rh. florenos) vei belli, vel pacis tem - „poré, pro defensione patriae requirentur, amore fidelium statuum, et universa? ,,plebis sublevandae causa e bonis regiis et fiscalibus, nec non salis, et reliquorum ,,metallorum fodinis, tricesimis, decimis inter saxones - arenda decimarum in co„mitatibus, aliisque nostris proventibus allaturi“ — nem maradott csak hangnak, hanem valóban leljesiltetett is, bizonyítják a’ következendő adatok : Felséges I-ő Leopoldnak a’ diploma születése után csak hamar - 1704-ben februárius 7-kén kőit k. leiratának ezen szavai: „quemadmodum omnes omnino „nostros reditus in Transsilvania, partibusque ad eam spectantibus fiscales, seu ca„merales, qui videlicet hactenus thesaurariatui nostro transsilvanico obnoxii sunt, „indifferenter, et actu in reale subsidium praedictarum necessitatum, ad mentem benignissimi diplomatis nostri gratiose convertimus, nihilque inde prorsus indiffe„renter aerario nostro nec camerali, nec fiscali - extra charam nobis provinciam ,,reservari, vel applicari cupimus, prout et desujier camerae nostrae aulicae necessa„rios ordines sine mora instituendos clementer, et serio demandavimus, ita spera„mus, nos etc. etc.“ Megerősíti ezen k. választ a’ magasztalt felség után fényszékre következett felséges I-ő Jósef is 1707-ben julius 11-kén kőit k. leiratának ezen szavaiban: „Benignissime agnoscimus aequissimam resolutionem sacri quondam principis domini „Leopoldi I-j, caesaris et regis, genilorisque nosti i desideratissimi de 7-a februarii, „1704. factam, qua omnes suos fiscales reditus publicis necessitatibus cessisse, ni„hilque prorsus sibi hisce circumstantiis reservasse perspeximus, quare nos quoque „eam clementer confirmamus, jussimusque camerae nostrae aulicae, ut iis, qui de ,,facto rem oeconomicam tractant, sine mora ordinaret, quo de hujusmodi reditibus ,,menstruos extractus nobis, et generali nostro armorum praefecto, prout et hacte„nus fieri debebat, et factum esse supponitur, darent, vosque SS. et OO. eorum „partem salariis vestris, et su'bordinatorum applicare, partem vero bellicis necessitatibus relinquere velitis.“ Viszont I-ő Leopold császárnak és fejedelemnek, a’ statusok felírása következeiében, 1693-ban május 14-én költ k. leiratában a’ k. főtanátsnak, ’s minden más 517 Száztizeim)'ólczadik Országos Üléshez. 1^03
