Zala Vármegyének az Országos Kiküldöttségnek Rendszeres Munkáira tett Észrevételei. / [s.l.] / [s.n.] / 1832
C 22 ) vidékeken talán egy pár ezer forintokat megközelítői böcsüjét kifizetni nem képesek; kivált ha csekély javaikat ősi adósság terheli, lakóház, és belső teleli nélkül pedig gazdálkodni nem tudván, kéntelenek lesznek kevés ingatlan vagyonjokat vagy pusztulásnak ereszteni, vagy a’ megvevóknek kénnyé szerént olcsó árron pazarolva eladni. Pedig éppen a' szegénnyebb sorsú Nemessek azok, kik ezen felhozott Törvény jóltévő rendelésének gyakrabban hasznát veszik, mert a' kiterjedt javakkal biró Fő Uraknak gazdag örökösi Jobbágyaik’ elbecsültt Telekére csak ritkán szorulnak, a’ szegény Nemessek szenvednek tehát legtöbbet az ujj javallat által, holott ezeket kellene leginkább oltalmazni a’ Törvényhozó hatalomnak, mert ok magolt eggy illy módon kijátszott Jusnak elvesztését más igaz utón pótolni tehetetlenek ; s ez által több szegény, de szorgalmatos Nemessel Hazánknak, kik a’ fenyegető veszélyek idején segíttik véddeni Horniunk köz bátorságát, sokszor vég pusztulásra juthatnak, de legnagyobb igazságtalanság is volna az: hogy ha azon Jobbágy ülést, mellyet a’ hozandó Törvénynek eggy szava elvett a’ Földes Urak. tói, azok talán egy két esztendő múlva osztály miatt Jobbágyaiktól elböcsúltetvén előbbi valóságos sajátjokat a’ Jobbágynak kész pénzül kifizetni tartoznának sőt Még a’ természetnek egyszerű, de szent, és sérthetetlen Törvénnyével is, mellyen pedig alapulni kell minden jó Polgári Törvénynek, egyenessen ellenkezik ezen javallott ujjitás, mert a’ természetes igazság már megkívánnya azt, hogy minden tulajdonos szabadon bánhasson sajátjával, és csak ugyan legnagyobb igazságtalanság volna Hazánk' Földbirtokos Nemcsseitól, kik a’ Közjó fentartásának tekéntetéből tulajdonosi jussaik határtatalan gyakorlásának egy részéről, többi Polgár Társaik javára önként lemondottak akkor: midőn magokat kötelezték, hogy a’ valóságos Jobbágy üléseket Jobbágyaiknak kezénél állandóul meghagyják; ismét ujj áldozatokat kívánni, vagy pedig kénszeríttő Törvény által valamit ismét elvenni abból; a’ mi tulajdonosi jusból egyenessen fentartatott, 's igy ezen egész jusnak belső valóságát puszta nevének meghagyásával lassanként eltörölni, vagy legalább kijátszani. Határtalan Ura volt hajdan a' Magyar Földbirtokos, fegyverrel szerzett sajátjának; felosztotta ugyan Jobbágyaira birtokának egy részét vagy azért, mert maga harczot vagy vadászatot kedvelvén nem szerette, de nem is értette a’ Földmivelést, vagy a' mi még hihetőbb azért, hogy terjedtebb földjein szegény sorsú ember társainak lakást, és élelmet adjon; Ura maradott azomban birtokának’s azt a’ Jobbágytól vissza foglalni hatalmában állott; idővel Hazánk’ lakóssainak naponként szaporodó száma, különössen pedig az Ország védelmére maghatározott állandó hadi seregek, és a’ köz adó, melly ezek zsoldjára rendeltetett, olly intézeteket tettek szükségessé, mellyek mellett mind a’ köz adónak fundussa, a’ mennyire lehet, állandó maradjon, mind pedig a’ földmivelőknek folyvást nevelkedő száma földet, munkát, és élelmet bizonyossal, és állandót találjon. Hogy tehát a’ Földbirtokosok a' földmivelésnek évenként nagyobbodó hasznai által kecsegtetve Jobbágyaikat üléseiktől meg ne fosszák, és ez által azok a Hazának vég veszedelmét maga után vonható ínségre ne jussanak, lemondott a’ Földbirtokosok osztállyá törvényes, és térmészeti jussainak egy részéről; kötelezvén magát, hogy azon birtokot, melly mint valóságos Jobbágy ülés Jobbágyainak kezénél vagyon, a’ meghatározott csekély szolgálatok’ teljesítésének kötelessége mellett azoknál örökre meghagyja; nem csak tulajdonosi jussainak egy részét, hanem világos ön hasznokat is feláldozták tehát a’ Földbirtokosok szegénnyebb ember társaiknak javára, kiknek békés maradása, és élhetése már most nem a’ változó önkénytől függ, mint hajdan, hanem ezen lemondás áltál örökös, bizonyos, és elhatározott lett — Fent maradtak azomban ezen lemondás után is a’ Földbirtokosoknak egyébb tulajdonosi jussai, de az Országos Kirendeltségne h javallatja megrontaná még ezeket is annyira, hogy a’ Földes Urak csak nevét tartanák meg a valóságos tulajdonnak, sőtt használóknak lehetni inkább azokat nevezni, mint tulajdonosoknak , mert Jobbágy üléseiknek egyedül csak bére; és pedig bizonyos meghatározott soha nein nagyobbodható felette csekély bére illetné őket. Megfosztaná ezen Javallat a Földes Urat azon jussától; hogy érdemes, de minden iparkodása mellett is tálán szerencsétlenségei miatt meg nem gazdagodhatott Jobbágyának cggyik szorgalmatos fiat, vagy sok evekig híven szolgáló, de elöregűltt több gyermekéi cselédjét eggy üres Jobbágy ülésnek állal engedésével megjutalmazza; sőtt egyenessen arra kénszeríttene, hogy az üres Jobbágy hebyet nem a’ legérdemessebbnek, hanem a’ legpénzessebbnek engedje, ki talán vétkes kiszökéseknek, alattomos csalfaságnak, Jobbágy társait titkon engedetlensegre ingerlő foudorlásnak, és mind Urát, mint másokat károsíttani kész alarson haszon lesésnek tetemes gyanújával felkeltetik; de mivel ezeket az eladott Jobbágy