Győrvármegye észrevételei az 1827. évi 8. tcikkel kiküldött regnikoláris deputáció rendszeres munkálataira 1831. / [s.l.] / [s.n.] / [1832]

Kereskedés

4

5/

az, a’ kereskedésnek tárgyai közzül kizárva, és a’ 8-dik mutató táblában feljegyezve vannak, passuálisok, és hatvant száztól fizetendő vámadó mellett szabad legyen behozni.

Az 5-dik §-hoz: Ennek a’§-nak második részében az rendeltetik, hogy a’ szabad magyar rév-partokon lakozók a’ külső országi műszerekből ő általok készített kézimüdaraboktól, ha ők ezeket Magyarországba, vagy a’ többi austriai örökös tartományokba behozzák, felét azon vámnak, mellyet másoknak az illy külső portékáktól fizetni kell, letenni köteleztessenek.

Ezen rendelés meg nem eggyez sem az í-sö czikkelynek í-sö §-áb. n a) alatt megalapított elvvel (princípiummal), melly szerént a’ műveletlen műszereknek behozása könnyebbítetni kívántatik, sem pedig az igassággal meg nem fér, mert a’ külső országi műszerekből a’ többi austriai örökös tartományokban készített kézimüvektől, midőn ezek magyar országba behozat tatnak, sem kívántatik nagyobb vám, mint ha azok bonni műszerekből készültek volna, ha csak az nem állana ellene, hogy a’ műveletlen szerektől, midőn a’ szabad kikötő helyekbe behozatnak, vám nem fizettetik.

Az ezen Részes -Választmányjal közöltetett Buscheg Károly Urnák, Brasiliában lévő austriai Residensnek a’ nevezett országgal, kiváltképpen Babiával gyakorlandó kereskedést illető előterjesztésében egyetlen egy tárgy fordul elő, mellyröl törvényt hozni lehetne, t. i. az, hogy a’ bésózott marha, és disznó hússal, ’s kivált sonkákkal Magyarország nevezetes és hasznos kereskedést űzhetne ezen országokkal, ha ezen hűsok ára az austriai tartományokban lévő sónak drágasága miatt, igen nagy nem volna. Ennek az elkerülésére jó volna, ha az rllyetén kihordandó húsokra megkivántató só árának valamelly része, talán az, mellyel a’ termesztésnek és helyre való állításnak költségét fellyül múlja a’ kivitel’ alkalmával viszsza adattatnék; a’ mit is a’ kereskedés ezen új ágának (melly ha még a’ világnak más részeire is kiterjedne, igen nagy hasznot hajtana) kezdése és élesztése végett, országos törvény által meghatározni kellene.

A’ magyar portékáknak külső tartományokba való kihordásáról szólló 3-dik czikkelynek i-so §-ához: Itt azt véli a’Részes-Választmány, hogy a’ nemzeti gazdálkodásnak igazi elvei (princípiumai) szerént, és egyszer’smint a’ termesztőnek és kereskedőnek bátorsága miatt, azokat az eseteket, mellekben a’ gabona, és más termesztmények kihordását tiltani lehetne, országos törvény által meg kellene határozni, ’s pedig úgy, hogy ne kellessen sem a’ termesztőnek, sem a’ kereskedőnek hirtelen való tilalomtól, és innen származandó károktól soha is tartani. — Az említett tilalomnak határa a’ köz haszonnak tekintetéből yévén legalkalmatossabban füghetne a’ termesztmények azon közép árától, melly a’ termesztőnek az Ő munkáira nézve ele-