Alázatos Jelentése Az Ország Gyülési Követeknek, az Ország Gyülésének végső szakaszáról, és annak bérekesztéséről. / [s.l.] / [s.n.] / [1836]
lására, és sok visszaélés eltörlésére. — Azomban nincsen még e' hét Törvény Czikkellyel bévégezve minden, a’ mit az adózó nép sorsának könnyítése, de kivált moralis emelkedése a’ Nemzettől méltán megkíván ’s valóban sok van még e’ részben hátra, mi felett a’ jövő töuvényhozásnak tanácskozni, s határozni kell, ha korunk is a' múlt századok káros mulasztásának vétkében részesülni nem akar. Ha Nemzeti ön állásunk’ érdekeit valódilag méltánlani tudjuk , s Hazánkat szabadnak , erősnek , és virágzónak óhajtjuk , ne tartsuk elégnek : hogy Jobbágyaink élhetése Törvény által biztosítva van, hanem neveljük a' népet, ébresszük, és tápláljuk keblében az emberiség szelíd méltóságának nemesebb érzeteit, javítsunk erkölcsein, fejtsük ki lelki tehetségeit, ’s terjesszük a' köz értelmességet. De nem csak oktatás, hanem a’ czélerányos Törvények is hatalmas, sött szükséges eszközei a nép nevelésének, gondoskodni kell tehát a’ jövő törvényhozásnak olly Törvényekről, mellyek szeméit, vágy ont, és a’ szorgalomnak gyümöl. cseit minden önkény ellen biztosítva just adianak a népnek : hogy fekvő tulajdont szerezhessen, és szabadságot adjanak a’ Jobbágynak: hogy szabad alku mellett minden jobbágyi tartozásoktól örök szerződés által megválthassa magát, mert tulajdon, és szabadság, az iparkodásnak leghatalmasabb ösztönei, tulajdon, és szabadság, azon édes kötelek, mellyek a polgárt legszorosabban kötik hazájának sorsához. — Sött gondoskodui kell a’ jövő törvényhozásnak arról is, hogy azon néposztály inelly a’ köz állomány legsúlyosabb terheit viseli, azon Hazában, mellyet ő mivel, ő táplál, ’s ő védelmez, leginkább a polgári jusoknak is részese lehessen, — 's majd ha érdekeink nem külön válva: hanem egy Nemzeti köz érdekben egyesülve fognak őrt állani Haza, Törvény, és Király mellett, s együtt segítik elő az Ország virágzását, akkor lesz bétöltve azon kötelesség, mellyel Hazánknak, s ön magunknak tartozunk. Megkell még az Úrbéri Czikkelyeknél említenünk azt is: hogy midőn azokat elsőben felterjeszténk ^ a második Czikkelyben , hol a’ Jobbágytelki állománynak minden Megyére meghatározott mennyisége adatik elő, Posega, Verőcze, Szerem Vármegyéket, alsó Tót országi nevezet alatt külön jegyeztük fel a’ tabellában , utánnak következtek a’ Bánátnak nevezett Temes, Torontál , Krao«® Vármegyék, ezek után pedig Horvát Országnak Megyéji valanak megnevezve. A’ Királyi válász e’ pontra azt kívánta: hogy mivel a Bánát köz igazgatási tekintetben már most az Ország egyébb Megyéjitől semmit nem külömbözik, s egyenesen Magyar Országhoz tartozik, — elhagyván mi is a’ Bánáti nevezetet, azon három Megyét a Magyar Országi Megyék sorába iktassuk. — Elfogadtuk Szerem, ezen észrevételét , hanem Posega, azt cseleked tűk mert megmi a’ Királyi válasznak és Verőcze Vármegyékkel is eppen valánk történeti, s törvényes okokból győződve: hogy ezen három Megye alsó Tót Országi név alatt külön nem említethetik , hanem mint Magyar ország közvetelen egészítő része szinte a’ Magyar Országi Megyék sorába iktatandó. Ezt pedig annyival inkább szükségesnek véltük, mert Iforvát Ország némű jusokat formált e három Megyéhez, ’s még utóbb a jelen Törvény szerkezetét is, és az abban előforduló rendet, mellyet a’ Királyi válosznak elfogadott észrevétele után Bánát példájával sem lehetett volna menteni, maga mellett hozta volna fel erősségűi. Ellenzetté a’ Királyi válosz ezen változtatást, de többször ismételt felírásaink után az utolsó Királyi válosz megegyezett abban. — így tehát minthogy azon kérdés, vallyon a három Megye Magyar Országnak közvetetten része e’ — vagy inkább Ilorvát Országhoz tartozó í itten vita-