Alázatos Jelentése Az Ország Gyülési Követeknek, az Ország Gyülésének végső szakaszáról, és annak bérekesztéséről. / [s.l.] / [s.n.] / [1836]

zetünkre , nem haszon nélkül valók. Tellyesedclt legforróbb óhajtásunk, s legalább Törvénnyé magyar már a’ Magyarnak. — Azonban sok, igen sok teendő van még hátra: hogy Törvénykezésünknek, ’s a' közigazgatásnak minden ágaiban nevelésünknél, ’s a’ magyar Katonaságnál egyszóval ^_ a’ nyilvános köz élet minden viszonaiban honi nyelvünké legyen

azon elsőség, melly eddig a’ deák nyelvnek tulajdoníttatott, — de csiigedést nem esmérő álhatatosságj és munkás iparkodás biztosan czélra vezetnek. — Sok függ önmagunktól, sok a’ körülményektől, ’s legtöbb attul, ha a’ körülményeket okában használni tudjuk, csak soha el ne felejtsük: hogy Nemzeti ön állásunk fen maradása nyelvünk sorsával válhatatlan kapcsolatban áll.

A’ Vallásnak, és lélek isméretnek szabadsaga felett is hosszas tanácskozások folytának ezen Ország Gyűlésen. — A’ vallás’ szabadságát hazánkban is harcz, és fegyver vívták ki hajdan, s a Polgári vérnek, melly vallásért, és szabadságért egyaránt ontatott, a’ Bécsi, és Lintzi béke-kötések levének gyümölcsei. — Első alapjai voltak ezek nálunk a’ vallás törvényes szabadságának J de a’ később kor elmulasztá megerő síteni a’ köz egyetértésnek édessbb kapcsait, sött fonák buzgóságbúl a’ béke kötések több pontjai megsértettek, ’s a’ vallásnak törvényesített szabadsága ismét csonkítva lön.> 1790-ik esztendőben újra Törvény alkottatott e’ tárgy felett, de akkor is el vala tévesztve a' magasabb szempont, ’s méltánosság, és igazság helyett akkor is nagy részben fe. lekezetesség vezeté a’ köz tanácskozásokat, az alkotott Törvény tehát egészen kielégítő nem leve, de néműleg még is megnyugtató volt, mert boldogabb jövendőnek reményeivel biztatott, — azomban a' Kormány e’ Törvényt is egy oldalulag magyarázgatva, oily rendeléseket adatt ki , mellyek ismét elhintették a’ megelégedetlenségnek magvait, és keserű, de méltó panaszokra adtak okot. így szármoztak azon vallási sérelmek, és kivánatok, mellyeket a’ Nemzet Képviselőji különös felírás mellett szándékoztak a’ Fejedelem Királyi széke eleibe terjeszteni. Nem egyes vallási felekezetek panaszairól, hanem a’ Nemzet köz ügyéről szól ezen felírás, mert Törvény, és szabadság vágynak sértve, Törvény, és szabadság pedig az egész Nemzetnek köz tulajdona: nincs a’ polgári szabadság szent ügyének veszélesebb ellensége, mint az elnyomás, és üldözés szülte vallásos feieKezetesség, mert ennek inűnlatos küzdésében gyakran felejtve vannak , gyakran fel is áidoztatnak a Hazának legszentebb érdekei; — Köz egyetértés ellenben a’ polgári szabadságnak legbiztosabb oltalma, ehez pedig nem szükséges a’ vallásnak egysége, mint ezt a’ szabad America példája bizonyítja, de szükséges az: hogy a’ Törvény, és köz állomány, vallás, és lélekisméret szabadsága felett zsarnoki hatalommal uralkodni ne akarjon. Pártolónk tehát mi is a’ Tekintetes Rendek utasítása szerint az említett felírást egész kiterjedésében , de álhatatos törekedésünk óhajtott czélt még sem érhetett, mert a Méltóságos fő Rendek olly határozottan ellenezték ezen sérelmek, és kivánatok felterjesztését: hogy siker nélkül váltott hét izenet után végre kintelenek valánk e’ szent ügyet is felfügeszteni, ’s annak kivívását a jövő Ország Gyűlésének által adni, a’ hetedik izenetben mindazonáltal nyilván kijelentettük: hogy az 1790-ik esztendei 12-ik Törvény Czikkely értelméhez szorosan ragaszkodván, a' Törvények önkényes magyarázatjából kelt, ’s ne talán még kelendő minden rendeléseket az egész Haza színe előtt törvényteleneknek, s kötelező erő nélkül valóknak nyilatkoztatunk. — A’ jövő törvényhozásig tehát nincs egyébb hátra, mint a’ Törvények’ rendeléséhez szorosan ragaszkodni, 's azt, a’ mi Törvényeinkéi