Alázatos Jelentése Az Ország Gyülési Követeknek, az Ország Gyülésének végső szakaszáról, és annak bérekesztéséről. / [s.l.] / [s.n.] / [1836]

Első , miről szóllanunk kötelesség , ’s ön keblünk’ legforróbb érzete ösztönöz, nyelv, és nemzetiség; mert ezek a Nemzet legszentebb tulajdonai , s legféltőbb kincsei, Őseink a’ hajdankornak véres háborgásai között hazát keresve, hazát, {és szabadságot védve, nyelv, és nemzetiség ügyében keveset terének. — Tőlök a’ pusztító háborúk szakadatlan folytában majd nem minden óra vér áldazatot kivánt, harczok’ veszélei foglalák el gondjaikat], s figyelmük egyébbre nem igen terjedett. Europa példájára felvette a' Magyar is Róma holt nyelvének jármát, —deákul Írattak Törvényei, — Fejedelme deákul irta rendeléseit, — deákul osztotta kegyeit, egyszóval a' Nemzet nyelve itt is az idegennek rabja lett. De midőn Europa’ más nemzetei lerázták már a holt idegen nyelvnek súlyos rabigáját, a’ Magyar hátra maradt még, sött igen sokan fonák lelkesedéssel ölelték az idegen jármot, melly az édes honi nyelvet a’ Törvényekből, az Ítélő székektől, a’ köz igazgatásból , ’s a’ nevelésből majd nem egészen számkivető.

Ujjabb veszély fenyegette Nemzetiségünket a’ múlt század végén , midőn az önkénynek törvénytszegő hatalma egy más idegen nyelvet hozott bé a’ köz igazgatásnak minden ágaiba. Ekkor már keserű panaszra fakadva fájdalmas érzéssel szóllalt fel a’ Nemzet, de nem a’ honi nyelvnek elsőségét sürgette, hanem ekkor is a’ szinte idegen deák nyelv mellett emelte fel panaszló szavát. A’ százados megszokás zsibbasztó hatalmának rabjai, kiknél "a deák nyelv képzelt szükséggé vált vala, még akkor, sőtt az után is sok hosszú éveken keresztül azt állították: hogy a’ magyar nyelv sem törvényhozásra, sem köz igazgatásra nem alkalmatos, azomban naponként növekedett azoknak száma, kik méllyen érezve a’ sok százados mulasztásnak káros következéseit, fáradhatatlan munkássággal emeltók a’ honi nyelvnek virágzását, meglelt d méltatlan vád is czáfolva, s naponként áltolánosabb lön azon meggyőződés : hogy lehet is, kell is magyarul alkotni a’ Törvényt — Már 1790 ik esztendő óta minden Ország Gyűlése buzgó lelkesedéssel sürgette a’ honi nyelv' emelését, ’s történtek is fontos előre lépések, különösen az 1826, és i83o esztendei Ország Gyűléseken, mellyek a’ jövendőnek utat törve biztos reményt nyújtónak gyorsabb , és sükeresebb haliadásra.

Ezen tekintetek , ’s az egész Országnak határozott utasításokban ki jelentett köz akarata édes kötelességünké tevék , a’ legközelebb lefolyt Ország Gyűlésen mindent, a’ mit Törvény nem tilt, elkövetni nemzeti nyelvünk ügyében, 's az Ország Gyűlésének egyik legelső munkája volt azon felírás, melly iS33-ik esztendei Martius 3o-án e’ tárgyban O Felségéhez felküldetett , s mellyben azt sürgette a’ Nemzet, hogy Törvényei magyar nyelven alkottassanak, ’s a’ felírások, és Királyi váloszok szinte magyarul készüljenek. Harmadfél esztendeig vártuk a' kedvező váloszt, reményeinkben nem csüggedve, mert azt hittük, hogy kivánatunk tiszta igazsága kizárja a’ megtagadás lehetőségét. l)e harmadfél esztendő múlva keserű érzés váltotta fel reményeinket, mert az i835-ik esztendei October 5 én érkezett Királyi válasz igazsá-1