Az Osztrák-Magyar Monarchia közös háztartásának zárszámadása 1868-1873 (Bécs, 1868-1908)
Zárszámadások
o fel, és az utolsó évi delegatio ülésszak alatt újólag közös jövedelemnek ismertetett el, az 1868. évre utólagosan közös pénz- túrák javára lesz átszámítandó , mihez képest az 1868-ki hányadfedezet egész kiterjedésében az előirányzat ellenében . 1,096.171 frt. 92 krral kedvezőbbnek mutatkoznék. A fenntebh elősorolt összes kezelés kedvező eredménye leginkább a már említett bevételek jelentékeny növekedésén és különösen azon alapul, hogy a vámjövedelem az élénk forgalom által az előirányzott öszvegnél 0,049.679 frt. 77 krral nagyobbnak mutatkozik. Ezen jövedékhez még hozzá számítandó az előirányzatba fel nem vett, a közös hatóságok hivatalnokai jövedelmi adójára és szolgálati díjaira vonatkozó 20.009 frt. 31 krnyi bevétel és a volt központi katonai számvevőségnél kiselejtelt papírjaiért befolyt 1.99a frt. 50 krnyi összeg. Ez utóbbi bevétel csak is esetleges, mely a további években előfordulni nem fog; de a jövedelmi adó és a szolgálati díjjak rendes bevételt képeznek, ezek felvétele a közös háztartás jövedelmeibe alapul a mindkét birodalmi rész pénzügyministerei és a közös pénzügyminister közötti megállapodásán, fenntartván azok a mindkét törvényhozó testület utólagos jóváhagyását kieszközölni. Nem csekély befolyással volt ezen kedvező eredményre a kimutatott tekintélyes összegek megtakaritása is, melyek a kiilügymioisteriumnál 72.844 frt. 53 krra, a tengerészeti ügykezelésnél 450.415 frt. 87 krra, a közös főszámszéknél pedig 22.989 frt. 30*/2 krra rúgnak. A külügy-ministeriumot illetőleg ezen kissebb szükséglet leginkább az időközbeni megtakarításoknak és ezenkívül annak a körülménynek tulajdonítható, hogy a Montenegrói menekültek segélyezésére 8.426 frt. 10 krral kevesebb volt fordítandó. A közös főszámszéknél pedig a szükséglet azon okból csekélyebb, mivel ezen hatóság életbe léptetése csak 1868-ban következvén be, annak szervezése azonnal nem eszközöltetett. Ezen számok tehát mint valódi megtakarítások mutatkoznak. A tengerészeti kezelésnél kimutatott 450.415 frt. 87 krnyi csekélyebb kiadást illetőleg megjegyzendő, hogy a saját bevételek 75.029 frt. öő1/, krnyi többlettel növekedtek. Ezen összeg levonásával fennmaradt 375.386 frt. 30*/a krban benfoglalva vannak azon visszatartott napizsoldok (zsoldletétemények), melyek onnan erednek, mivel a hadi tengerészeinél fennálló gyakorlat szerint a hajón szolgálatba lévő legénység napi zsoldja csak egy része fizettetik ki, és csak is a tetleg kifizetett összeg hozatik számadásba. A zsold visszahagyott összege vagy zsoldletétemények 1868. év végén 102.416 Irt. 56'/, krt. tettek, megtakarításnak azonban nem tekinthetők, mivel már a legközelebbi évben folyóvá tétethetnek. A kevesebb kiadás jelentékeny részét okozza továbbá azon körülmény is, bogy a tengerészeti legénység ruházatának szükséglete részben a már az előtt beszerzett anyagokból fedeztethetett, sót hogy a fennlévő tömegrendszer szerint a legénység által ruházatokért a tengerészeti pénztárba befizetett készpénzbeni megtérítések az 1868. évi beszerzési költségek összegét 160.857 frt. 34 krral felülhaladták. Ezen 1868. évben befolyt nagyobb megtérítés tehát csak is visszafizetést képez az előbbi években tölteni hasonló nagyobb kiadásra, nevezetesen az 1866. évre és tehát csak is mint egyes tény tekinthető. Ezen jelzett két tételek levonásával 112 112 frt. 40 krnyi csekélyebb felhasználás mutatkozik a hadi-tengerészetnél, mely összeg mint államjavadalmazási megtakarítás tekintendő, melyből a rendes szükségletre 48.320 frt. 5 kr., a rendkiv üli« e pedig 63.792 frt. 35 kr. esik. Azonban a tengerészeti rendes szükségletének ezen kedvező eredmenye csak az összes eredménynek az erre vonatkozó második fejezetben (tengerészet) foglalt előirányzati számávali egybevetéséből tűnik ki, annál lógva csak ezen tejezet valamennyi tételei betudása által eszközölhető, holott az 1868. évi delegátiók határozata folytan az átruházási jog csak a 4. és 5. tétel javára engedhető meg.
