Felséges Első Ferentz austriai tsászár, Magyar, és Cseh ország koronás királyától Pozsony szabad királyi városába 1811-dik esztendőben, kis-asszony havának 25-dik napjára rendeltetett Magyar ország gyűlésének jegyző könyve (Pozsony, 1811-1812)
1811-1812 / 52. ülés
> 5*. Olé s. / 682 kát. örökösi tjük, — O Felségén nem segítünk valósággal , és inconse- quensek leszünk 5 hogy ha mindazon által a’ többség által a’ segedelem adás elhatároztatik, valamint Követ Társa már megmondotta, tsakúgy egyez-meg abban, ha valóságos szabad akaratú ajánlás tétetik, és hozzá adatik az: hogy tsu- pán az O Felsége személyéhez vonzó hűség, és hajlandóságtól vezéreltetvén ajánltatik ezen segedelem, Béke3 Vármegyének Követje így szólott: az Ország Polgárjának kötelessége Hazáját, Királyát segít- teni ha szükség van, ezt nem tsak belső meggyozettetése szerént tartja, de a’ Tör\enynek útmutatása után-is állítja; mert azok szerént > nem tsak vagyonnyal, de vérrel-is tartozunk azokat feltartani — mivel a’ Törvényhozó hatalom a? Király, és Ország egy formán van osztva, a’ szükséget tudni mind a' kettőnek kellene az igaz, valamint az-is: hogy az Ország állapatja jobb volna, ha ezek titkok nem volnának, és a’ se- gedelem-is sikeresebb lenne. — De elmellÖzvén ezeket, minthogy a’ szükségek a’ devalvátióba a’ kor- nyúlállásai habzó állapatjában vannak , látja ezt a’ Felség, ha nem látja jónak közölni, bajos ugyan álla- patunk, de azt még sem lehet tagadni, hogy az Ország java felmaradása épen e’ szerént van a’ mi kezünkbe, és annak megtartása mi rajtunk áll.—Ezért tehát semmiféle áldozatot nagynak nem tart, és ezen indító okokból a’ subsidiumra reá áll. Tolna , Thurotz , Esztergom, Zemplén, és Ungvár Vármegyéknek Követjei rövid elő adással jelentették: hogy Committenseik olly szoros Utasítást adtak, a’ melly mellett semmiféle ajánlásba bé nem e- reszkedhetnek; ugyan azért elmelJőzNuncius Comitatus Békesiensis ad scopum hunc prolocutus, dicebat : se tum interna convictione, quum Legum nostrarum spiritu id tenere, quod praecipua ctfjusvis Patriae Civis obligatio sit, Hegi, et Patriae in necessitatis casu subvenire, quum pro eadem non modo facultatum, sed vitae etiam sacrificium fieri oporteat. Potestatem quidem legislativam inter Regem, et Regnum divisam esse, atque adeo competeret utrique publica- cognoscere necessitates, praestaretque eas inter arcana non recensere. Interim missis his, quum necessitates, per dévai vationis Systema, Cha tarumque fluctuationem sati- perhibeantur, utut Principi consultum non videatur, circumstantias has Statibus et OO. uberiu- pandere, in nostra tamen situm sit potestate publicum emolumentum promovere, se hujus causa ad omne sacrificium paratum esse, et ideo nunc etiam ad offerendum subsidium accedere. Tolnensis autem, Thuroczien- sis, Strigoniensis, Zemplinien-is, et Ungvariensis Comitatuum Ablegati, brevibus declararunt: eam se a Committentibus suis accepisse Instructionem, ne se in ullius subsidii oblationem immittant; mhsis ita-
