Felséges Első Ferentz austriai tsászár, Magyar, és Cseh ország koronás királyától Pozsony szabad királyi városába 1811-dik esztendőben, kis-asszony havának 25-dik napjára rendeltetett Magyar ország gyűlésének jegyző könyve (Pozsony, 1811-1812)

1811-1812 / 34. ülés

} 406 34. ü L É S. az Ellenségnek fizetett adót Orszá­gosan elhatározni, akár pedig, Vár­megyének ezen egy esetre - is hatal­mat törvényesen adatni, hogy a’ sarkallatos szabadságoknak megsér­tésével akár kit fizetésre kénszerít- hessen ; és azért tanátsosabbnak vél­lek, magára a’ Vármegyére bízni, hogy e’ dolgot más Megyéknek pél­dája szerént, atyafiságosan ’s ba­rátságosan intézze - el. Volt ugyan a’ ki úgy véleke­dett , hogy minekutána Veszprém Vármegyének Rendjei ezen esetben két egy mással perlekedő Felekké váltak,ennek elintézését azoktól so­ha nem várhatni. És azért a’ Vesz­prém Vármegyei Követ , ha nem Törvény által-is, legalább az Or­szág Gyűlése Jegyző Könyvében e- zen vetélkedésnek eligazítására va­lami útmutatást kért Megyéjének adatni. De a’ M.Personális mind a' fent írt okokra nézve, mind pedig, hogy az Ország Gyűlése O Felsége hely­ben hagyása nélkül áemmi megha­tározást, a’ melly a’ Hazafiakat kö­telezhetné , nem tehet, a’Jegyző Könyvben sem vélte tanátsosnak , hogy valamelly Utasítás tétessen; azt azonban nem ellenzetté, hogy a’ dolognak említése az eloadottKö- vetek örízkedések végett, a’Jegyző Könyvbe béiktattasson; de ezen e- setnek előadása a’ sérelmek sorjából egészen kimaradjon. Megegygyezvén ebben a’SS. és Rendek, mivel már az előtt az-is meghatároztatok, hogy azon Vár- megyék, mellyeketaz ellenség meg­lepett volt, a’ többiektől semmi kár pótolást nem kívánhatnak. Bars Vármegyének Követje ezen sére­lemnek előadásából még azt kíván­ta kihagyatni, a’mit ezen Otszág- Gyúlesében megtörténhető köz te­li er­seu de solutis inimico tribulis co­mitialiter decernere , seu vero Co­mitatui vel pro hoc solo casu au­ctoritatem lege tribuere, ut cum derogamine cardinalis praerogati­vae quempiam ad solvendum adi­gere possit; atque adeo consultius esse existimabant rem arbitrio Co­mitatus committere, exemplo alio­rum, amicis quibusve modis com­planandam. « Non deerat interim, qui crede­bat negotii hujus complanationem a Comitatus Veszprimiensis Stati­bus , qui velut ad invicem litigan­tes in binas scissi sunt partes, ex- peetari non posse. .Hinc etiam Co­mitatus ejusdem Nuncius, si non Lege mediante, ad minus in Dia­rio Comitiali, aliquam Committen­tibus suis clari petiit inviationem, quae pro decisione coiltroversiae hujus deserviat. Illustrissimus vero Personalis tum adductarum rationum molivo , quum ea ex consideratione , quod Comitia citra bemgnum Suae Maje­statis assensum nihil, quod Regni­colas obligare possit , concludere valeant, nec in Diario quidem ali­quam dari posse credebat inviatio- nem, id tamen non controvertit, ut consultationum harum memoria Diario inseratur, sed casus ennar- ratio e Gravaminum tenore prorsus emaneat. Consentientibus in id Statibus et Ordinibus, quum jam anterius in eo etiam coalitum fuisset, quod Comitatus, quos inimicus invaserat; a reliquis indemnitatem praetende­re non possint, Comitatus Barsien- sis Ablegatus e tenoribus Gravami­nis hujus illud adhuc ex:nit;i postu­labat, quo oneris hac acihuc Diae­ta Regno riefors acceyuri rnentiq

Next

/
Thumbnails
Contents