Felséges Első Ferentz austriai tsászár, Magyar, és Cseh ország koronás királyától Pozsony szabad királyi városába 1811-dik esztendőben, kis-asszony havának 25-dik napjára rendeltetett Magyar ország gyűlésének jegyző könyve (Pozsony, 1811-1812)
1811-1812 / 34. ülés
5 S E S 1 O XXXIV. tek , viszsza térítését illeti, ezt maga-is illendőnek véli, hogy 6 Fel- ágétól kérettessen; de a’ Felkelő Nemes Sereg Concurrentiális Cas- sájáóa fizetett summának visz-za fordítását,nem látlya olly igazságosnak, mivel azt, a’ többi Megyéknek kellene viselni, ezek pedig abban az üdoben, midőn az Ellenség Hazánkban volt, más módon rendkivül terheltet! ek. Vcgre a’ mi a’ többi szenvedéseket és ezek tekintetéből nyújtandó más segedelmeket illeti: e- zek O Felsége kegyelmétől fúgnek, és a’ többi Késze az Országnak e- gyebet nem tehet, mint szívesen szánakodni amazoknak sorsán, es őket, O Felsége kegyelmébe ajánlani. A’ Győrben munkálódó Commissio pedig, nem kétli, úgy - is az igazság útján fogja a’ terhet osztani ; mellyet ha nem tellyesítene , akkor lehetne panasz iranta. Nagyobb része a’ Státusoknak és Rendeknek ezen vélekedésnek nyomos voltáról meggyőződvén , ahhoz hozzá állott; de Szaboich Vármegyének Követje nem azon o- kokból, mellyek előhozattak; mert úgymond: félni nem lehet, hogy az ellenség egy részében az Országnak , a’ szabad i érzékét-is megterhelhesse, mivel senkire többet nem vethet, mint sem az elviselhet, sar- tzolásainak úgy-is tsak e’ lévén mérteke. Hogy példánk nintsen arról, hogy a’ megkérnél! része az Országnak a’tehert szenvedőt segítette volna, ez hasonlóképpen meg nem győzi, mert ez akkor sem volt igazságos tehát most sem szolgálhat például; hanem azon okból nem tartja igazságosnak , hogy ezen szenvedő Varmegyék a többiektől segedelmet kérhessenek, mivel i «07-dik Esz-' sionis depensam adtinet, sibi etiam aequum videri, ut ejus refusio a Sua Majestate exoretur; non tamen eandem subversari credit rationem, intuitu refundendarum summarum, quae ad cassam Insurrectionis con- currentialem , solutae sunt; hae e- nim si refunderentur , easdem per alios Comitatus supportari oporteret; qui tamen per tempus commorantis in Regno inimici, aliis extraordinariis oneribus gravabantur. — Quod denique alias Comitatuum horum afflictiones, et harum ex respectu postulatum subsidium concernit ; haec a Clementia Suae Majestatis Sacratissimae dependent ; nec potest a reliquis Regni partibus aliud desiderari, quam sincera compassio, et impensa apud Suam Majestatem Aeratissimam intermedia- tio. QuoadCommissionem vero Jau- rini operantem tunc erit justae querelae locus, si in repartiendo onere aequam non observaverit proportionem. Maxima Statuum et Ordinum pars stetit penes sententiam Illustrissimi Personalis , adductorum argumentorum pondere permota; solus Zabolchenais Comitatus Ablegatus eandem se quidem, diverso tamen ex motivo, lenere sententiam asserebat; non enim metuendum est, ut inimicus in uno above Co mitatu totam reliquam gravare pos sit provinciam, nemini enim plus imponere potest, quam ferre valeat, hac unica, ut satis constat, uti asvetus mensura.— Quod exemplis doceri nequeat, liberas Patriae oras, pressis olim turcico jugo popularibus opem tulisse, nulli pariter sibi esse argumento; injurium enim hoc tum etiam fuerat, itaque nec nunc exempli loco serving ce- here; verum ideo non credit atfli. X ctos hos Patriae Comitatus a reliquis 405 3
