Felséges Első Ferentz austriai tsászár, Magyar, és Cseh ország koronás királyától Pozsony szabad királyi városába 1811-dik esztendőben, kis-asszony havának 25-dik napjára rendeltetett Magyar ország gyűlésének jegyző könyve (Pozsony, 1811-1812)

1811-1812 / 34. ülés

5 S E S 1 O XXXIV. tek , viszsza térítését illeti, ezt ma­ga-is illendőnek véli, hogy 6 Fel- ágétól kérettessen; de a’ Felkelő Nemes Sereg Concurrentiális Cas- sájáóa fizetett summának visz-za for­dítását,nem látlya olly igazságosnak, mivel azt, a’ többi Megyéknek kel­lene viselni, ezek pedig abban az üdoben, midőn az Ellenség Hazánk­ban volt, más módon rendkivül ter­heltet! ek. Vcgre a’ mi a’ többi szen­vedéseket és ezek tekintetéből nyúj­tandó más segedelmeket illeti: e- zek O Felsége kegyelmétől fúgnek, és a’ többi Késze az Országnak e- gyebet nem tehet, mint szívesen szánakodni amazoknak sorsán, es őket, O Felsége kegyelmébe aján­lani. A’ Győrben munkálódó Com­missio pedig, nem kétli, úgy - is az igazság útján fogja a’ terhet oszta­ni ; mellyet ha nem tellyesítene , akkor lehetne panasz iranta. Nagyobb része a’ Státusoknak és Rendeknek ezen vélekedésnek nyomos voltáról meggyőződvén , ahhoz hozzá állott; de Szaboich Vármegyének Követje nem azon o- kokból, mellyek előhozattak; mert úgymond: félni nem lehet, hogy az ellenség egy részében az Ország­nak , a’ szabad i érzékét-is megter­helhesse, mivel senkire többet nem vethet, mint sem az elviselhet, sar- tzolásainak úgy-is tsak e’ lévén mér­teke. Hogy példánk nintsen arról, hogy a’ megkérnél! része az Ország­nak a’tehert szenvedőt segítette vol­na, ez hasonlóképpen meg nem győ­zi, mert ez akkor sem volt igazsá­gos tehát most sem szolgálhat pél­dául; hanem azon okból nem tart­ja igazságosnak , hogy ezen szenve­dő Varmegyék a többiektől sege­delmet kérhessenek, mivel i «07-dik Esz-' sionis depensam adtinet, sibi etiam aequum videri, ut ejus refusio a Sua Majestate exoretur; non tamen eandem subversari credit rationem, intuitu refundendarum summarum, quae ad cassam Insurrectionis con- currentialem , solutae sunt; hae e- nim si refunderentur , easdem per alios Comitatus supportari oporte­ret; qui tamen per tempus commo­rantis in Regno inimici, aliis extra­ordinariis oneribus gravabantur. — Quod denique alias Comitatuum horum afflictiones, et harum ex re­spectu postulatum subsidium con­cernit ; haec a Clementia Suae Ma­jestatis Sacratissimae dependent ; nec potest a reliquis Regni partibus aliud desiderari, quam sincera com­passio, et impensa apud Suam Ma­jestatem Aeratissimam intermedia- tio. QuoadCommissionem vero Jau- rini operantem tunc erit justae que­relae locus, si in repartiendo onere aequam non observaverit propor­tionem. Maxima Statuum et Ordinum pars stetit penes sententiam Illu­strissimi Personalis , adductorum argumentorum pondere permota; solus Zabolchenais Comitatus Able­gatus eandem se quidem, diverso tamen ex motivo, lenere sententiam asserebat; non enim metuendum est, ut inimicus in uno above Co mitatu totam reliquam gravare pos sit provinciam, nemini enim plus imponere potest, quam ferre va­leat, hac unica, ut satis constat, uti asvetus mensura.— Quod exem­plis doceri nequeat, liberas Patriae oras, pressis olim turcico jugo po­pularibus opem tulisse, nulli pari­ter sibi esse argumento; injurium enim hoc tum etiam fuerat, itaque nec nunc exempli loco serving ce- here; verum ideo non credit atfli­. X ctos hos Patriae Comitatus a reli­quis 405 3

Next

/
Thumbnails
Contents