Felséges Első Ferentz austriai császár, Magyar' és Cseh ország' koronás királlyától Buda szabad királyi fővárosába 1807-dik esztendőbenn, Sz. György-havának 5-dik napjára rendeltetett Magyar ország' gyűlésének jegyző-könyve (Pest, 1807)

1807 / 61. ülés

45+

6l. U L É s.

ebben semmi ollyas, a’ mit valóban homályosnak, és veszedelmesnek lehetne mondani, vagy is a’ Törvény hozás’ ininémüségé- vel meg nem lehetne egyeztetni. 1'léltó azt is tekéntetbe venni : hogy már régtől fogva ezen az egy dolgonn fenn akadunk. Végét kei szakasztani tehát illyen hosszas vetélkedésnek. Nem is lehet mutatni bizonyos Törvényt, a’ meliy ez által megsértődne. E’ szerént legnagyobb reménységünk lehet: hogy O Felségének is eleget teszünk, és az O Kegyelmét, s Kívánságaink’ tellyesitését megnyer- hettyük. Láttyuk is már alkalmasint: hogy másképpen a' FŐ-Ren- dek’ Táblájával sem egyezhetünk meg. Elegendő nyomai vannak ezen Kérésünknek már az előbbe- ni Izeneteinkben is. Méltó valóban az időt is, a’mellyből kifogyhatunk , gondolóra venni. Most úgy is semmi újat nem mondunk, a’ mit már ezelőtt ne mondottunk volna. Ezzel kezünket mostan mégsem köttyük, és törvényei észrevételeinket ezután is mindenkor eloadhattyuk. Ez előtt is már megfértük Ó Felségének a’ Segedel- rhet, és ezt tellyesíteni külömben is kötelességünk. Az illyenekben nem hátra, hanem előre kelletik mindenkor menni. De se nem káros, se nem illetlenség azt mondani: hogy tselekesszük, a’mivel úgy in tartozunk. Azon szónak : pertractatio , hogy nem egyéb a’ magyaráz attya, hanem tsak a' tanáts- kozás, bizonyittya az i79idik esztendőnek I3dik Törvény Czikkel- lye. Azon szóknak: solita legali forma, béiktatás’a itten ugyan szükségtelen és haszontalan. Mindazonáltal némellyeknek nyugta- tására, mind ezen szók meghagyód- tak, mind pedig, a’hellyett: imvio, tetetődött: ceterum.

Ek*

túr. Maxima sic nobis affulgere potest spes, nos tali ratione,, et Suae Majestati Sacratissimae satis-j facturos, et Clementiam ejusdem,» votorumque nostrorum scopum, consecuturos. Videmus etiam lu-j culenter , nos aliter cum Ta-l bula Procerum coalescere non j posse. Vestigia sufficientia sunt i hujus nostri passus in anterioribus Nunciis nostris. Reflexio-! nem certe meretur temporis quo-i que compendium, quod nos jam j jam deficit. Nihil utique nunc novi dicimus, quod non jam dictum fuisset. Neque adhuc hac ratione manus nobis ligamus, et Legales reflexiones nostras imposterum quoque adducere poterimus. Jam prius alioquin Subsidia Suae Majestati appromisimus, quae explere ob-| ligamur. In similibus non regre-1 diendum,sed progrediendum nobis semper est. At vero,nec periculosum nec inconveniens est dicere: nos facturos esse, quod ceteroquin facere tenemur. Expressionis: per- i tractatio, non alium esse sensum | quam consultatio, testatur artius 13. i

1791., verba vero : solita Legali formai inserere, et superfluum et in ut ilei est; ad tranquillandos nihilominus j nonnullorum animos, tam verba' illa relicta sunt, quam loco immA positum est ceterum.

Ta-