Felséges Első Ferentz austriai császár, Magyar' és Cseh ország' koronás királlyától Buda szabad királyi fővárosába 1807-dik esztendőbenn, Sz. György-havának 5-dik napjára rendeltetett Magyar ország' gyűlésének jegyző-könyve (Pest, 1807)
1807 / 1. ülés
r6 i. V Királyért, és Házáért viseltt dáliáiddal meg nem elégednél, ha t_ak azon halhatatlan érdemeidet az Ország-Gyűlése után újjabb érdemekkel nem tetéznéd“ „F.zt olly lelki buzgósággal telyesí- tetted, hogy tetteidben örök bizonyságát fogják látni iMaradékaink , hogy a’ Királyhoz, és Hazához vonszó szeretet mit kezdhet, mit végezhet.“ „Méltóságos Rendek! Légyen szabad megemlítenem azon szomorú kürnyülállá- sokat, mel yekben forogtunk.“ „Az utólió Ország'-Gyülésénn minden készséggel elszántnak ugyan magunkat nein tsak arra , a’ mi szoros kötelei^günkben állott, hanem mindazokra, inellyeket a’ szomszéd Tartományoknak, de kiváltképen Országunknak hasznára, és bátorságára lenni gondoltunk.“ „De mi foganattya lett? Az ellenség tsak nem Tanácskozásunk’ helyénn elnyomott ; Követeink bizonyára még haza sem értek , midőn az ellenség már a’ Császári Lakóhelyet, és Magyar-Országnak egy részét elfoglalta.“ „Katonákat állítottunk ugyan; de hol? a’ távollévő. Vármegyékben, mere ezt a’ felsőbbekben tennünk az ellenség’ jelenléte már meggátolta.“ „Nem vóltak Váraink, mellyek az ellenséget, bár tsak egy kevéssé-is, tartóztathatták volna.“ „Mit mondgyak a’ fegyverekről, az ágyúkról, a’ katona-készületekről'? ezeket valyon hol találtuk vólna, vagy hóimét szerezhettük vólna ?“ „Egyszóval, a’ mint akkor általláthat- tam , szabadgyában küldhetett vólna az ellenség egy két ezredet ezen Anyavárosunk’ elfoglalására-is, mi pedig egyebet nem tehettünk vólna, hanem hogy ezen Várost, mellyet számtalan Magyaroknak, és Frigyeseinknek vérontásaikkal s^erez- tiink-viszsza , Követts(ég által, minden ütközet nélkül álcal-aJg3ruk, és az ellenségnek kegyelméért esedezzünk.“ L É S. Patria fecisse satis videbaris, nisi immortalia haec merita Tua novo post Comitia meritorum cumulo coronares.“ „Explevisti id eo mentis ardore, ut in factis Tuis perenne documentum habitura sit omnis posteritas, quid amor in Regem et Patriam no:i suscipere solum, sed . perficere etiam possit?“ „Liceat mihi, Excelsi Proceres! in memoriam revocare tristia rerum ac temporum adjuncta, in quibus versabamur.“ „In Comitiis, quorum memini, decreveramus quidem alacri animo non tantum quibus tenebamur, sed et ea omnia, quae utilitati et securitati Provinciarum, imprimis autem Regni Nostri, necessaria et utilia credebamus.“ „Sed quo cum effectu ? Hostis vix non nos deliberantes oppressit. Membra, quae Comitiis aderant, nec Lares domesticos attigerunt, dum ille Sedem Imperialem et partem Hungáriáé oceupavit.“ „Milites quidem statuebantur; sed ubi? iu Comitatibus remotioribus; in superioribus , ut id fieret, Hostis praesentia impediebat.“ „Munimenta deerant, quae Hostem vel tantillum detinerent.“ „Quid dicam de armis, de tormentis, de ipso amictu militari ? ubi inveniendis, unde procurandis ?“ „Verbo, quantum tunc perspexi, liberum Hosti erat, unam aliamve Legionem huc mittere, et Metropolim hanc occupare; nobis autem nihil erat reliquum, nisi ut urbem hanc tot profusis fluminibus, ut ita dicam, sanguinis Hungarorum e: sociorum recuperatam, missis Legatis , ubi nec pugnavimus, eidem traderemus,clementiamqu» illius imploraremus.“ Quo Mire
