Felséges Első Ferentz austriai császár, Magyar' és Cseh ország' koronás királlyától Buda szabad királyi fővárosába 1807-dik esztendőbenn, Sz. György-havának 5-dik napjára rendeltetett Magyar ország' gyűlésének jegyző-könyve (Pest, 1807)
1807 / 1. ülés
innak a’ később maradékinkra-való botsáj- tásan, és ezekkel öszve-kaptsoltt Hazánk* Ditsosségén, teljes tehetségünk szerént munkálkodunk, és ebbéli kötelességünket, bár Vagyonnyaink’ egy résziben-való feláldozásával-is, vóltuképen tellyesít- tylik : a’-képen, és ugyan-azon egy mértékben fognak majd bennünket, nem tsak Ó Felsége, a’Császár , és Király, ’s az egész Magyar Haza, nem tsak mostanélő , ’s reáuk-nézo Polgár-Társsaink, ’s o- velek meg a’ külső Nemzetek-is, betsiil- iti , tisztelni, és szeretni; hanem még az utáununk jövendő Hazafiak ’s Nemzetségek , még azoknak Gyermekeik , és később századokban születendő Onokáik-is, (a’ mieinkkel egyetemben) tselekedetinkért háláadó szívvel (valamint mi-is, meszsze- Ucó ditso Eleinket, ugyan e’képen, em- legettyiik) tisztelni, ’s jó hírünk, nevünkben magasztalni, és még hideg hamvaink- ban-is áldani. Azok a’ nehézségek, és akadályok , mellyek a’ Gyulésbéli tanácskozásnak természeti folyamottyát, és kívánátos menetelét, föképen gátolják, és az elméknek szükséges megegyezéseket késleltetik; az én ítéletem sacrént elmellŐztethetnek ; ha az előadott tárgyakat jól megfontolván, és a’ Köz-Jóval szorgalmatosán öszve - mérsékelvén , munkálkodásainkat úgy intézzük: hogy ha erre-nézve, ezt, Vagy amazt egyszer szükségesnek lát- tyuk, de talán teljesítésének javallott módgyát helytelennek, alkalmatlannak ítéljük, egész igyekezettel, ’s elménknek teljés erejével azon lészünk, hogy ne újabb, és újabb Nehézségeket, és a’ Tanátskozást halasztó ellenvetéseket, hanem inkább olly más jobb módot, és eszközt találjunk, a’ melly által a’ feltett, ’s mindnyájunktól irányzott tzélt könnyebben , es bizonyosabban elérhessük; magáról a’ Köz-Jóra intézett dólgokról ellenben , (úgy-raint, a’ mellyet mind a Kormányozásnak természete, mind pedig magának-i* a’ Pólgári Társaságnak belső tiseros posteros transmittenda, et, quae his nexa est, gloria patriae stabilienda, versati fuerimus ; quo nos hanc obligationem nostram, etiamsi cum facultatum nostrarum aliqua ex parte dispendio, impleverimus : pari mensura nos non solum Sacratissima sua Majestas Imperator et Rex, sed et universa patria, non modo, qui nunc vivunt et nos respiciunt populares nostri, cumque illis exterae quoque nationes aestimabunt, venerabuntur ac diligent: sed et futuri his succedentes patriae cives, nasciturique seris seculis nepotes grati animi sensu, (quo nos quoque praeclare de nobis meritos providos Majores commemoramus) facta nostra recolentes , famam celebrabunt, cineresque nostros pia prosequentur recordatione. Impedimenta, quae consultationum comitialium cursum , exoptatumque successum praecipue remorantur, necessariainquo animorum cunjunctionem succidunt, meo judicio removeri poterunt, si rebus, quae proponentur, bene pensitatis et cum publico bono studiose collatis, conatus nostros eo direxerimus, ut, dum quidpiam necessarium esse agnoverimus, et dunta- xat modum forte propositum, quo id exe- quenditm esset, haud congruum existimaverimus : omni contentione ac tota mentis vi in eo elaboremus, ne novas semper consiliorum successum retardantes difficultates, verum potius meliorem aliquam racionem inveniamus, qua propositum nobis scopum facilius ac certius assequamur ; iis vero , quae ad commune bonum tendunt, et quae tum administrations publicae conformatio, tum vero ipsa civilis societatis indoles, id est: Totius cone „ servatio, stabilis securitas et publica utilitas in universum requirunt, nulla porro nova objettemus dubia. a Si
