Felséges Első Ferentz austriai császár, Magyar' és Cseh ország' koronás királlyától Buda szabad királyi fővárosába 1807-dik esztendőbenn, Sz. György-havának 5-dik napjára rendeltetett Magyar ország' gyűlésének jegyző-könyve (Pest, 1807)

1807 / 38. ülés

lehet azt venni. De mi semmi szám vételbe, és előre való szá- modásba nem akarunk ereszkedni. A’ mostani szükségről mi bizonyost nem tudunk. Egyedül az Ő Felségéhez mi Kegyelmes Királyunkhoz vonzó fiúi és Jobbágyi indulatunk bírtt arra: hogy a' icoooet megígérjük. Nem is ragaszkodunk mi ezen dologban az 1740 dik esztendei Ország’ Gyűlésének 63-dik Tzikkellyéhez, hanem a’ mi Országunk’Alkotmányához, és annak sarkalatos Törvényeihez. Eddig is a’Királyiul függött a’szabad Katona fogadás, és mi Nekie tsak segedelemmel voltunk.

Szathmár Vármegye’ Kövct- tye mondotta ez kre: Minekután- na a' SS. és RR. régen óhajtott czéljokat el érték, és a' Fő-Rendek is megállapodván abban: hogy a’ békességbéli Katona Pótolásnak eszközeui a’ Verbung állíttasson vissza, attól, a’ mitől legidegenebbek vóltunk, úgymint az esztendőnként való Katona állítástól, megmenekedtünk. Ts k az az egy kérdés forog tehát még fel közöttünk: mennyi légyen az adandó Katona’ száma, és ez iránt annyival inkább Öszveférhetünk, mivel ebben a’ kérdésben egyedül tsak a’ lehetőség, és az akarat jöhet tekintetbe. A’ FŐ-Rendek 18000 ember’ Ajánlását jav-aslották, és úgy látszik, hogy ez a’ szám vagy szükséges; vagy nem. Ha nem szükséges, valóban Ö Felsége a' Királyi Kintstár környülállásira nézve sem fogja elfogadni; ha pedig szükséges, a’ Magyar Nemzet’ tekintete, é3 a’ FŐ-Rcndek által hellyessen eloszámláltt több fontos okok javasollyák, hogy tellye- sittsük. Tsak azt vegyék gondo- lóraa’SS. és RR.: liogy minek titánná a' Fő-Rendek egy olly nevezetes tárgyban, mellyen a’ köz bátorság lóképpen helyheztetik, a’

maÍOCOO promitteremus. Nee inhaeremus nos hoc in argumento arlo 63 174*; sed Kegni nostri Constitutioni, ejusqije Legibus fundamentalibus. Hactenus etiam Regem in conducendis Militibus nos unice pecunia sublevabamus.

Comitatus Szalhmariensis Nun* cius ad haec sequentia depromsit: Pertigerunt jam SS. et OO. ad diu optatum scopum, et postquam Proceres etiam m id consensissent, ut tempore pacis supplendi exercitus medium Conductio restabiiiu- tur: ab eo, quod maxime verebamur, annua nimirum Militum .Statutione, liberati sumus. Jani nunc, quo numero dandi sint Tyrones, tanto certius coalescere possumus, quod in lioe virium et voluntatis unica ratio subversetur. Proceres 18000 Tyrones offerendos svade- bant. Et certe ita videtur: quod hic numerus sit vel necessarius vel minus. Si non est necessarius, Sua Majestas ob rationes etiam Aerarii Regii non acceptabit. Si vero necessarius est, dignitasfNationis, et per Proceres copiosius allata gravia sane momenta svadent, ut in eandem sententiam abeamus. Illud sane consideratione Statuum et OO. dignissimum videtur: ut, postquam Proceres in peculiari illo objecto, quo publica Salus maxime nititur, opinioni Statuum et OO.accessissent, ut promtitudinem suam ad unionem conciliandam comprobarent; an non e re publica futurum est, ut nos etiam mutuam

ad