Naponkent-való jegyzései az 1805dik esztendőben Felséges Második Ferencz romai császár, Magyar és Cseh ország' koronás királlya által Po'sony szabad királyi várossában mindszent - havának 13-dik napjára rendeltt Magyar ország' gyülésének (Pozsony, 1805)
1805 / 1. ülés
S Kft* I 0 I. % ban hathatós eszközökrtti tanátskoz* hássunk, a’mellyek által a’támadott Szélvész le-csillapitassék, ás az Austria!* Birodalomnak öszveségét, fü- lönössen pedig ezen kedves Haza’ Külső bátorságát érdeklő veszedelem el-oszlattassék. A 0 Felsége ugyan semmit el-nem mulatott, a mi e végre hasznodnak Játzatott lenni; sőtt mindent el-kő- , vetett: hogy mind tulajdon Méltóságához, mind örökös Tartománnyá difsőség'éhez, és fényességéhez illendő Békesség meg-készüljön ; ez állal pedig nem csak Maga hiv Népei, de a’ Háborúnak örvénnyébe merüItt Európának nagyobb része bátor-ágba, és állandó békességbe helyhez- tesfék. Hogy pediglen ezen tárgyat annál hamarébb, és bizonyosabban közzelithesse,a Hadi Népét, minden hadi készülethez-valókkal a' végre ki - állította : hogy ha ezen Atyai kívánságának eleget nem tehet - is, Birodalmaik és a mi kedves Hazánkat fenyegető veszedelem el - távoztas- sék, és a’ meg-támadó erő, védelmünkre állított erővel meg - gátol- tassék., De síiveretlenek voltak a" Békesség fenn-tartására szüntelen-való tö- rekedései Kegyelmes Fejedelmünknek. A’ Franczia Udvar a’ leg - iga- zabb, és leg józanabb ajánlásokat- is meg-vetette. Hadi erejét leg-na- gyobb sietséggel öszve - szedte, és a’ Romai Német Birodalomba fegyveres kézzel bé - rohant. Már tehát a’Háborúnak lángja fel-lobbanván, a FóRendek böltsen. által látják: hogy valamint a Koczkaposuerunt, Diaetam adhuc celerius convocandi, ut in hac de efficacibus mediis deliberaretur, qua ratione moti fluctus componi, ac procellae, quae securitatem externam turbare, ac totamMonarchiam Au- striacam , caramve Patriam, novo discrimini exponere possent, dispelli valeant. Nihil equidem eorum, quaecunque ad obtinendum salutarem hunc finem conducere posse videbantur, Sua Majestas Sacratissima intentatum reliquit; imo opportuna quaevis media arripuit, ut honori- lica, et tam Dignitati Suae, quam vero Haereditariarum Ditionum suarum gloriae, ac splendori conveniens pax coalesceret, per hanc- vero firmae, ac stabili, non solum fidelium Populorum suorum, verum integrae propemodum Europae , tot bellorum tempestatibus agitatae, securitati, & quieti consuleretur. — Quo nihilominus, salutaris hujus intentionis effectus, tanto certius, ac celerius procuretur, Exercitum suum, cunctis belli requisitis instructum , in motum posuit, ut, si vere paternam hanc intentionem suam, desiderato successu carere contingeret, periculum, ali hostili impetu Monarchiae, et carae Patriae Nostrae imminens averti, ac illata vis, vi pariter opposita, repelli pos it. Verum irriti erant omnes, Cle- mentissimi Principis Nostri, in stabiliendam pacem conversi conatus; Aula enim Gallica optimas quasvis, et justissimas propositiones rejecit, et Copiis undique maxima celeritate contractis, armata manu Imperium Roman o-Germanicum invasit. Aperto igitur bello jam erumpente, Excelsi Proceres sapienter perspiciunt,quemadmodum jactum D aleae, 15
