Naponkent-való jegyzései az 1805dik esztendőben Felséges Második Ferencz romai császár, Magyar és Cseh ország' koronás királlya által Po'sony szabad királyi várossában mindszent - havának 13-dik napjára rendeltt Magyar ország' gyülésének (Pozsony, 1805)

1805 / 1. ülés

S ES 3 I O többnyire mindenkor, az illy féle késedelmest ed és nek, szomorú, és veszedelmes gyű möl lsei voltának, annyival - is inkább, minthogy tel- Ívességgel semmi okom n intsen a’ Tekéntetes Nemes Státusoknak, és Rendeknek Nemes, és Magyar szi­veiket illy - íéle gyászos emlékez- tetésekkel nem annyira gerjesz­teni, mint sem szomoritani. És éppen olly kevés okát látom, mi­ért kellenek a’ Tekéntetes Nemes Státusokat, és Rendeket ditsö Ele­inknek, sött édes Atyáinknál^, ama nevezetes, és minden szoros üdökben követendő példásokra emlékeztetnem, a’ mellyet 1741- dik esztendőben adtanak, és a’ melly a’ mi nemzetünknek még az ellenség előtt - is örökös, és halha­tatlan Nevet, hirt, ’s ditsöséget szerzett. Nem de mi önnön ma­gunk magunknak követésre méltó példái valánk? Nem de a’ közze- lebb - multt veszedelmes Frantzia háborúkban, mi magunk nyilván meg - mutattuk; hogy törvényei koronás Királyunk, szerelmes Ha­zánk , és vélünk ugyan azon egy Feedelmi szerentsés Királyi Kor­mány alatt egybe gyültt atyafisá- gos Népekért, mindenkor készek vagyunk mindenünket önként, és örömmel fel-áldozni. Nem tartóztatom azért továbbá a’ Tekéntetes Nemes Statusokat, és Rendeket; hanem, hogy Országos tanátskozásainkat régi - Ősi szoká­sunk szerént hova - hamarább el­kezdhessük, Követeket fogok ki­nevezni , a’ kik Ö Királyi Hertzeg- ségét, Országunk Nádor Ispánny- at, és a’ Méltóságos Fö Rendeket, nevünkben meg - köszöntsék; Ö Királyi Herczegségének hathatós pártfogását, az említett Fö Ren­deknek pedig, Hazánk’, köz dol­gairól - való értekezéseinkben, ugyan his non tam exstimulare, quam tri­sti praeteritorum recordationemoe- rorem SS. atque 00. renovare per­gam. Non est etiam ratio cur ad Ma­jorum nostrorum exemplum anno 1741. editum, quod Genti Nostrae immortalem etiam apud hostem gloriam peperit, confugiam. Nos ipsi Nobis jam exemplo fuimus — et recentibus bellis Gallicis ostendimus, quod pro Rege No­stro, Patria, consociatisque sub felici Austriaco Sceptro populis, omnia Nostra promte consecrare parati simus. Non morabor igitur longius II. SS. et ÜO. sed ut quoocyus, quae ad initia, more Majorum a perti­nent, peragantur, Nuncios, qui Suam Serenitatem Regiam Regni Palatinum , et Excelsos Proceres, nomine Statuum consalutent, et Suae Serenitatis Regiae potens Pa­trocinium, Exc. autem Proce­rum in Negotiorum pertractatione eum, quem prioribus Comitiis ex­perti sumus , consensum expe- v tant. Ego demum id ab II. SS. et ÜÜ. majorem in modum exoro: B 2 ut

Next

/
Thumbnails
Contents