Naponkent-való jegyzései az 1805dik esztendőben Felséges Második Ferencz romai császár, Magyar és Cseh ország' koronás királlya által Po'sony szabad királyi várossában mindszent - havának 13-dik napjára rendeltt Magyar ország' gyülésének (Pozsony, 1805)
1805 / 13. ülés
9'f Ü L A S. i3. Kegyelmeit kérte e’ következendő értelmű beszéddel Hivatalomra nézve a ’ Tör- vényeknek, és azCÍsi Alkotmánynak állhatatos, és hű Ör - állója — Királyi Felséged által meg - erósi- tetett Törvény-czikkelyeket minden alázatossággal által - veszem, és azoknak Kegyelmes Királyi helyben-hagyásokért a’M. Fó Kendek’, és TT. SS. nevekben Királyi Felségednek alázatos Köszönetét teszek: — A’ mihez mostan fognunk kell, azt annál gyorsabban véghez fogjuk vinni* — mivel Királyi Felséged kegyelmessen meg - ígérni méltóztatott, hogv még a' meg - szerzendo Békesség előtt is, a’ mennyire a’környűl-ál- lások meg-fogják engedni, a’TT. SS. és Rendek’ kívánságaiknak bé- tellyesitésekról, és az Ország’ boldogságának elő - mozdításáról fog szorgalmatoskod ni. Királyi Felségednek azon bizo- dalma, a’ mellyel Felséges Magzatjait Hűségünkre bízni Kegyelmessen méltóztatik, mindenre, a’ mit csak azoknak védelmekre fel - vehetünk, buzdít. —-• En, a’ kinél a’ JNemzetnek érzékenységei tudva vannak, kezes vagyok azért, hogy hűségünkre bízott Királyi Felségednek Zálogaiért mindnyájan fegyverre fognak kelni, és inkább velem együtt készebbek véreket ontani, hogy sem azokat el-hagyni védelmedenűl. Méltóztassék Felséged ezen buzgóságunknak bizonysága lenni, és minket Kegyelmével, és Kegyességével gyámoli- tani. —44- Á Ezen Beszéd után fel-kelvén O Felsége Királyi székéből azon rendel, és móddal, a’ mellyel be-jött, és másszor-is a'Magyar Országi Király az Ország’ Rendei között megjelenni szokott, maga szobáiba líjjitott „Legum et Constitutionis pro munere meo constans et fidelis Custos, Articulos Sanctione Regia firmatos, omni cum submissione recipio, et pro Benigna confirmatione Regia nomine Exc. Procerum et Inclytorum Statu um ac Ordinum, gratias Majestati Vestrae Sacratissimae demississimas ago. Quod ex his in praesens nos agere oportet, eo penitius et alacrius exeque- mur, quod Majestas Vestra Sacratissima Benigne polliceri dignata sit, quod etiam ante Pacem con- stabilitam , quantum adjuncta rerum admiserint, de adimplendis Statuum et Ordinum desideriis, promovendaque Regni felicitate, sollicita esse velit. Fiducia Majestatis Vestrae Sacratissimae , cum qua Augustam Sobolem suam fidei nostrae Clementissime concredere dignatur, ad omnia quaeque pro Ejusdem tutamine tentanda nos excitat. Ego, cui sensa Nationis cognita perspectaque sunt, vadem ago, omnes pro tuendis his Allissimae suae fiduciae pignoribus consurrecturos, et universos mecum occubituros potius, quam ut eadem indefensa deserant. Dignetur Majestas Vestra hujus nostri ardoris testis esse, nos Gratia sua et Benignitate fovere.“ Post Sermonem hunc Sua Majestas Sacratissima Regio exurgens Solio, eodem modo, ac ordine, quo intraverat, et quo alias etiam Rex Hungáriáé in Comitiis‘comparere solet, inter testes communis amoris
