Naponkent-való jegyzései az 1805dik esztendőben Felséges Második Ferencz romai császár, Magyar és Cseh ország' koronás királlya által Po'sony szabad királyi várossában mindszent - havának 13-dik napjára rendeltt Magyar ország' gyülésének (Pozsony, 1805)
1805 / 13. ülés
I i3. Ülés. ki-nem törlendő halhatatlan jelét adtátok Hűségteknek, és szeretete- leknek. Mert az ellenkező eseteknek, és a’közelítő veszedelemnek szomorú hire alig hallatott, Ti azonnal Kékünk, ’s a’ hanyatló Hazának segedelmére nemes búz- gdsággal fel-gerjesztetvén, a’ köz fel-ülést egész készséggel és gyorsasággal olly nevezetes számban meg - állapítottátok, a’ minemúre Eleiteknek ritka példái mutatnak. Kedves Magyaraim! már előre látom azon vitéz Tetteket, mellyek- re d’iteket a' hűség és szeretet ősz- tönöz. Ti azon Őseitektől, kiknek hadi ereje minden históriákban magasztaltatik, einem korcsosodott vitéz magzatok! Számossabb vitézeknek nevekkel fogjátok bé- tölteni, mint hajdan, mind a’ti saját, mind a’ mi Felséges Házunknak Tetteit fel-jegyző könyveket. Tulajdonotokká tettétek azt a’ veszedelmet, melly Engemet, Királ- lyotokat, és a'szent Koronát, melly- nek Tagjai vagytok, fenyeget. Ezen veszélyben, Hüségtek, szere- tetetek, Erőtök által már élesztet- vén, Felséges magzatimai Hozzátok küldeni magamban el-tökéllet- tem. — Azok között vagyon az én Fiam Ferdinánd, a’ Ti koronátoknak, és az én Érám tatok való szeretetemnek örökössé. A’ kit én néktek nem karjaimon, mint hajdan Eoldog emlékezetű Császárné, és Királyné, Nagy Anyánk Mária Theresia, mutatok, hanem áltai- adok, és kebeletekbe helyhezte- Atek. — Ö Nevendék 1 ffjú immár, mind saját veszedelmének, mind vitézségteknek és Hüségteknek ein- lékezetit, a’ migélni fog, meg tartja. Meg-emlékezik O.En általam ne- kié Szent István példája szerént, a’ ki ezen Országot fel - állította, a’ mostan, és egyébbkor adott Intéseim92 totius Augustae Familiae cordibus delendum — Fidei, et amoris Vestri dedistis Testimonium. —- Vix enim tristis adversorum casuum — instantisque periculi fama per- crebuit, — jam Vos, generoso, nobis , labascentique Patriae succurrendi ardore excitati, — generalem Regni Insurrectionem, eo numero, quem rara majorum Vestrorum exempla perhibent, prompte, et alacriter decrevistis. Cari Hungari! videor mihi jam videre — fortia illa facta, ad quae Vos — fides, et amor vester provocat — Vos incorrupta adhuc, et martia antenatorum Vestrorum progenies, quorum Fortitudo bellica, in omnibus celebratur historiis,— numerosioribus, ac unquam, heroum nominibus, Vestros, et Augustae Domus Kosirae fastos implebitis. •— Fecistis Vestrum , quod mihi —Regi Vestro, — et Sacrae Coronae — cujus membra estis — imminet periculum. Erigor jam in hoc discrimine, Fide — amore — ac Fortitudine Vestra; hisque tute innixus — Augustam sobolem meam, ad Vos mittere decrevi. — Est in ea Filius meus, Ferdinandus, Coronae Vestrae, et amoris mei erga Vos haeres, quem Vobis, non in Ulnis, — ut olim Diva Imperatrix, et Regina, Avia Nostra,.Maria Theresia — ostendo, — sed trado — et in sinu Ve Aro depono. — Ille jam adolescens — et periculi sui, et virtutis, fideique Vestrae, dum vivet, memor erit; memor ille monitorum, exemplo Sancti Stephani, qui Regnum hoc fundavit, per me — eidem — nunc, et alias datorum , ad Vos —velut Patres, et fratres — cum iiducia abit. Non