Naponként-való jegyzései az 1802dik esztendőben felséges második Ferentz római tsászár Magyar, és Tseh ország koronás királya által Posony szabad királyi várossában pünkösd havának [május] 2-dik napjára rendeltt, s ugyan ott azon esztendőben mind szent (Buda, 1802)

1802 / 3. ülés

Rend-is a’ Palotába által-jovén,a’Fel­séges Koronás Király előtte hozván A- poítoli Kereíztet M. Baczi Püspök B. Pe- rényi Imre, meg-jelent', és poíztóval bé- borított három Polczra fel-emelt, ’s Fe­jedelmi Fedezet, vagy-is Baldachinum alatt kéfzített Királyi Székébe hely- heztetvén magát, körülötte pedig föld fzint a’ Fő-Udvari Tsáfzári’s Királyi Tifztek, jobbrúl pedig a’ második Pól- tzon a’ Királyi Lováiznok Meiler ki­vont Palloísal álván, a’ Magyar Ud­vari Cancellárius M. Gróf Pálffy Ká­roly magyar nyelven következendő ízavakkal terjesztette Ö Felségének Kegyelmes akaratját, az Orfzág’ Ren­déinek eleibe: „ Negyedik Orfzág-Gyülése ez, inellyben a* fényes Királyi-Szék mel­lett Hivatalom ízerént álván , ezen Felséges Urunk Apoítoli MagyaT Ki­rályunknak Kívánságit foglaló Levelet íi’ Tekéntetes Statutosok’, és Rendek’ izéméi eleibe hoznom ízerentsém va­gyon. Ezt Tifztségemnek egy leg- betsesebb Nemének tartom; mert Fel- séges Fejedelemnek efzköze vagyok abban, hogy Atyai gondoskodásába a’ Köz-Jonak meg-erősíttésére tzélozó fzár.düki nem tsak a’ Tekéntetes Sta­tusok, de egéiz Európa eleibe terjed- gyenek* Tetézve - érzem örömemet, midőn reményive magammal el-hitet- hetem , hogy Felséges Urunknak tel- lyes meg-elégedésére ezen Nemes Te­kéntetes öízve-gyűjtött Státusok’, és Rendeknek örökös ditsőfségére a’bent lbglait Tzikkelyeknek végét el-érhe­tem. Ez légyen fok efztendőbéli Szol­gálataimnak egygyik leg-nagyobb jutal­ma. Ez a’ leg-kellemetesebb alkalma­tosság , meílyben Felséges Királyom- - nák bővebb Kegyelmét, Tekéntetes Statusok’, és Rendeknek egéfz bizo­dalmát öreg napjaimban magamnak meg-nyerheflem. A’midőn M. Cancellárius Ur ezen b,éfzédet el-végezte, Almáfsy Ignátz Úr, mint Magyar Udvari Cancelláriá- nak Referendáriufsa , a’ Királyi Fql-adá- fökat kezébe adván, azokat Q Fel- ségének alázatosan bé-nyújta; O Fel- „ sége pedig Deák nyelven következen­dő értelemmel fzóllott az egybe-gyült Orfzág’ Karjai, ’s Rendéihez: „ Nem fzükség említeni, a’ mi . köz Ínségesen tudva vagyon, hogyOr­jeilas Sacratiflima, Crucem Apoftoli- cam praeferente Epifcopo» Tum in So­lio , aliquot a pavimento gradibus pan­no obduótis, elevato, tectoque, vul­go Bctldachino initmeto, coniedit. Cir­cumflabant Solium Primores Aulae Re­giae. A dextris- in gradu altero Aga- zonum Regalium Magifter, evaginato gladio confidebat. Demum Regni Can­cellarius Aulicus, Comes Carolus Pálffy, Benignam Sua> Majeftatis Sacratiffmiai voluntatem fequenti diétione Hunga- rica, Statibus, atque Ordinibus pro- pofuiti „ Quaternis jam vicibus hac ego voluptate perfruor: ut Regio adfiilens Throno, in Regni Comitiis, Propofit.io- nes Regias meo pro munere, lncty- tis Statibus, atque Ordinibus exhibe­re valeam. Prsecipuum iftud muneris mei decus eile reputo; quod ufui efse pofiim Optimo Principi Noftro: ut Pater­nas Ejusdem ad conlhtbiliencum Com­mune Bonum directas Intentiones, non folum inclyti Status, atque Or­dines, fed Europa omnis intelligat. Ubertim jam gaudium illud perfenti- ico, quod animum meum inundabit, dum pneflitutum in Propofitionibus Re­giis icopum nos attigilse, ficque Su­am Majeftatem Sacratifiimam conatibus Nofiris plene aquiefeere, cum immor­tali Inclytorum Statuum, atque Ordi­num gloria confpexero. Sit iftud ma­ximum exantlatorum ab annis pluri­bus laborum meorum proemium. Efi inibi haec optatifiima temporis oppor­tunitas, qua videlicet, maximo pro- veóta? tutati mese folatio futurum eft, tam Regis mei Clementiflimi Benigni­tatem, quam plenam erga me Incly­torum Statuum, atque Ordinum fidu­ciam , etneruiffe. ‘* Didlione hac terminata, Cancel­larim Hungáriáé Referendarius Auli­cus, Ignarius Almáfsy, Propolitiones Regias Cancellario Regio tradidit. Has idem Sus Majefiati Sacratiftima? reli- gnavit. Sua Majeftas vero Sacratiili- ma, SS. & OO. Regni, fequenti La­tino fermone allocutus efi. „Non eft opus commemorare, quod bene cuivis cognitum efi, prima Imperii No-

Next

/
Thumbnails
Contents