Naponként-való jegyzései az 1802dik esztendőben felséges második Ferentz római tsászár Magyar, és Tseh ország koronás királya által Posony szabad királyi várossában pünkösd havának [május] 2-dik napjára rendeltt, s ugyan ott azon esztendőben mind szent (Buda, 1802)
1802 / 3. ülés
Fegyvereinek nem mindég kedvező ízerentsével, ennyi Efztendok el-fo- lyása alatt állhatatosan viaskodott, és ezen gyáfzos háborút tsak akkor, minekutánna Monárchiájának illy’ hofz- fzan tartó, és olly’ temérdek költségű Háborúnak folytatását győző erejének,-’s ki-magyarázhatatlan Czívbéli erófségének tsudálására egéfz Európát kénizerítette , hogy örökös ne légyen, váltotta-fel békefséggel. 44 „ Szerentsés nem mindég volt Felséged, de mindenkor Nagy; mert nem mindég nagy, a’ ki fzerentsés; ha, nem az a’ Nagy, a’ kit mint Felségedet, feni a’ kedvező fzerentse einem ragad, fém a’ bal történetek einem nyomhatnak, hanem mind a’kettőn felyűl emelkedvén, az igaz ügy mellett, mint a’ kó-ízál, tántoríthatat- ianúl meg-áll. “ „ A’ Békefségnek meg - fzersése után első gondja Felségteknek azokat, a’ mik Hazánknak hafznára fzolgálhat- nak, köz-tanátsal meg-állatni, ’s hogy ez biztosabban, és Serényebben végre - hajtathafson , Felséges Rokonoknak nagyobb réfzével közénkbe jönni méltóztattak. 44 44 Ki lehetne közöttünk, kinek belső öröme külső jelekkel-is ki-ne nyilatkoztatná magát ? Midőn a’ Hadnak olly kétséges forsa után, hogy a’ ve- fzély már a’ Tsáfzári, ’s Királyi Lak- helyet-is fenyegette, Felségteket bátorságba helyheztetve, épségbe, 's boldogságunk eránt fzűnés nélkül - való gondoskodáfsal foglalatoskodva Hazánké ba fzemléllyiik. 4 „ Ne gerjefzfzen más Tartományoknál irigységet! mert ha a’ vetélkedő ditsekedés nem illendö-is, de a’ helyes tetteket emlékezetben tartani, hogy ez által még nagyobbakra ger- jefztefsünk, fzabad; azért bátran emlí térni, hogy a’Magyar Nemzet Felséged’ Teftvérének, a’mi Nagy jó Nádor-lspá- nyunk O K. Hertzegségének Kőrtná- nyozása alatt femniit, a' mi a’ közügynek fzerentsés ki-menetelére tőle kívántatott, el-nem mulatott. És valóban ki-is találkozhatna közöttünk, a’ ki illy fzelíd, illy Kegyes, népeit olly felette fzerető, az igazságot tágulás nélkül gyakorló, egy fzóval minden Kerefztényi, és Fejedelmi erkölcsökkel fel-ékesített Fejedelmekért, totam Europam in admirationem virium Monarchie Tu*, tam diuturno, & ini, menforum fumptuum bello parium , atque inexplicabilis animi Tui fortitudinis rapuilfes, luchiofuin hoc bellum, ne perpetuum fieret, pace conclufifti.4‘ „ Augufliffime Princeps! non femper felix fuiili; fed Magnus femper. Non enim felix, femper Magnus eft; fed Magnus eil, qui,ut Tu, nec proberis attolitur, nec adverfis deprimitur, (ed, utrisque major, in redte cseptis, immobüis, Petrae inilar coniiilin 44 „ Conclufa hac pace Clementis- fimi Principes! prima Cura Veilra eil, ut ea, qu:e Regno noilro utilia vide-i buntur, communi Coniilio ilabiliantur; qu* ut certius, & celerius efficiantur, Ipfimet cum majori parte Augu- ilse Famili* Veline in medium noilri Vos conferre dignamini. 44 „ Quis eil Noilrum, qui non intime gaudeat, & exultet, dum Auguilas Perfonas Veilras poil tot bellorum di- fcriniina, quae jam ipfi Regiae Urbi Ve- ilr* exitium minabantur, falvas, & incolumes, ac femper felicitatis noíirae iludiofas in Pgtria hac noilra videmus ? 44 „ Triilibus illis belli hujus temporibus, Duce Sereniflimo Fratre Tuo, ik Optimo Palatino noilro Hungara haec Natio (fine invidia aliarum provinciarum diőlum fit; nam etfi gloriari non convenit, recordari tamen benefaclo- rum, ut ad majora excitentur, licet) nihil a fe defiderari paifa eil, quod ad felicem caufae eventum ab eadem po, fcebatur. Et quis eil , qui pro Principibus adeo Piis, Benignis, populos fuos impenfe amantibus, juiliti* ad anxietatem quaii dicam iludiofis, ac denique omnibus Chriilianis, & Regiis virtutibus ornatis, non bona, non opes, non vitam ipfarn confecraret? Vi,
