Naponként-való jegyzései az 1802dik esztendőben felséges második Ferentz római tsászár Magyar, és Tseh ország koronás királya által Posony szabad királyi várossában pünkösd havának [május] 2-dik napjára rendeltt, s ugyan ott azon esztendőben mind szent (Buda, 1802)
1802 / 3. ülés
S® lázatofsággal járult Követei által különös örömmel meg-értvén; hogy azon Kegyes Szeretetektul vezéreltetvén, mellyel ezen kedvelt Magyar Hazához mindenkor viíéltetnek , Híveik közt-való meg-jelenéseket fiettetnék, sőt már Kedves Hazánknak határához közelítnének-is, ezen ki - válaCz- tott Követjei által, kiket Felségtek üzemiéinek, hív Jobbágyi engedelmességgel, és mél alázatofsággal tifztel- vén, óhajtott Közelgetéseken igaz ízív- bűl örvendeznek, ieminit olly égó érzékenységgel nem kívánván, minthogy Szerentsés kezdetű utazások’folytatá- sa által Kegyes Jelen-létekkel fzeren- tséltellenek, és mint igaz fzeretettel le-kötelezett Fiai Felségteket mint Hazájoknak kedvelt Attyát, ’s An- nyát magok közt tiiztelheísék. “ „ Már Felségtek eleibe feregeflen egybe-gyiilve óhajtva várják kívánt kö- zelgetéseknek Örvendetes hírét tőlünk hallani, addig tántoríthatatlan hívséggel örökre le-kötelezve F elségtek’ Kegyelmeit mél alázatofsággal ki-kérvén. “- i EzenBeCzédre ÓFelsége Deák nyelven következendő értelemmel felelt: „ Mennél inkább közelítünk hív Orfzágunk’ Kendéihez, ’s Karjaihoz, annál inkább gerjed kívánságunk azoknak közzében-jutni; nem lehet tovább ízívünk’ indulatjának mennél előbb nem engedni, és azért benneteket a’ Tiéitekhez vifzfza erefztiink; vigyétek hírül a5 kedvelt Rendeknek ’s Karoknak , ezen Felséges hajlandóságunknak mind a’ Mi, mind pedig kedvelt Társunk5 Tsáízár, és Királyné Felségnek Neveibe élőtökbe teijeíztett bizonyságát, és fzerentsésen térjetek- vifzfza. “ Ezen Kegyes BeCzéd után a’Követek mél tő-hajtáfsal tifzteleteket meg-tévén, íietséggel vifzfza-térének, és a’ ki-adott Rend - fzabás fzerént az tiumque eidem adnexarum, Pofonü ad Benignum Majeftatis Veítrse Mandatum Disetaliter coadunati, ex luis Viennam ad Majeftates Veítras Sacratillimas dimillis Ablegatis Summo cum gaudio intelligentes , Majestates Velírás Sacratillimas pro eo, quo erga charum Suum Hungarian Regnum temper feruntur amore, in medium Suorum fidelium Statuum, & Ordinum properare, ac reipfa limitibus charas nollras Patriae jam appropinqualfe, medio hujus, quam Ma- jellates Vellrae confpiciunt, e gremio Suo deleőtse Ablegationis fideli, ac ho- migiali Devotionis, ac Subjeétionis cultu Majeilates Vellras Sacratillimas pro- fundiflima cum humilitate, & fubmiflio- ne venerantur, ac de optatiflimo hoc- ce propinquiori ad ipfos acceffu fincere congratulantur ; neque quidquam arden- tioribus exoptant votis, quam ut coepti fecundo Omine Itineris Continuatione Majeftatum Veilrarum Sacratifiimarum Benigna Praefentia quantocyus beari, ac qua fincere addiéti Filii Patrem aman- tillimum, & Matrem Benignillimam in medio Sui venerari poilint. w „ Quo porro fideles Status 8c Ordines Majefiatibus Vellris ut pote Regi Optimo , Patrique ac Matri Benig- nillimis debitam Subditalem, unaque filialem exhibere valeant devotionem, ac venerationem , horam deficeratilfimi ad praedictam Urbem adventus, fibi benigne allignari feque Regia Clementia, &: Paterna ac Materna Benignitate foveri una nobiscum humillime exorant. 44 Sua Majeftas Latino itidem Sermone refpondit fequentibus: „ Quo popinquiores fidelibus Statibus & OO. Regni reddimur, eo ar- dentiori flagramus Defiderio, in gremium eorundem perveniendi. Nequimus amplius Cordis Noflri Affectui quam citilli- me non indulgere. Et ideo Vos ad Veli ros remittimus. Referte hoc Regiae Propenfionis Noffrm in amantiffimos SS. & OO. tam per Nos, quam Dileótilli- mam Confortem Noflram Dominam Imperatricem &: Reginam ad Vos dimiflum Teftimonium ,& feliciter remeate.44 Solita dein veneratione per Deputatos prafftita, Iidera reverti ad SS. & Ordines prope tentoria ante hortum Pri- raatialem fuburbanum congregatos, ferient
