Naponként-való jegyzései az 1802dik esztendőben felséges második Ferentz római tsászár Magyar, és Tseh ország koronás királya által Posony szabad királyi várossában pünkösd havának [május] 2-dik napjára rendeltt, s ugyan ott azon esztendőben mind szent (Buda, 1802)
1802 / 1. ülés
f vp ió hív, és engedelmes kéfzségeket, ó Királyi Hertzegségének hathatós vezérlésében helyheztetett nagy bizodalmákat az egybe gyűlt Fii-Rendeknek ékes Deák befzédbe nyilatkoztat- ván, azokat hathatós kegyefségébe ajánlotta O K. Hertzcgségfnek. „ Ezen beízédnek anya nyelven- való értelme e’ következendő,-“ ,, A’ miket Királyi Kertzegséged ezen 0 Felsége Kegyes parantsolattyá- bal egybe gyűlt Fó Rendeknek moRa- nában eleikbe adni méltóztatott, azok uj tanú-bizonyságot tefznek mind azon Atyai indulatról, a’ mellyel legjobb Királyunkat, és Atyánkat Nemzetünk eránt mind eddig mindenkor viseltetni tapafztaltuk, mind pedig azon leg-ke- gyefsebb hajlandóságról, mellvet Királyi Hertzegséged-is nemzetünkkel é- reztett. “ „Ertyiik Királyi Fó Hertzegsé- gednek fzavaibúl, hogy Felséges Fejedelmünknek az Orlzágnak egybe- gyűjtésében arra intéztetett tzéllyát, hogy a' mi Hazánk boldogságának eló inozdíttására, és meg erősítésére fzol- gál, közönséges Törvények által meg- állíttsafson. Ertyük továbbá azt-is, hogy ezen nemes tzélnak annál bizonyosabb, és gyorsabb el-érésére ő Fel- sége hív Jobbágyai kozott múlatni, és Felséges Jelen - létele, és Atyai kegyessége által mind azon akadályokat, és nehézségeket, mellyek magokat elolvadhatják, el-háríttani, 5s a’ kívánt tzélra kegyesen igazgatni fzándékozik. Nem-de nem nyilvánságos bizonysága ez annak, hogy Nemzetünket lzereto Fejedelmünk ez okon-is híveinek fze- retetérc ieg-érdemefsebb légyen?“ „De eg- fzer’smind azon efzközök- ból, mellveket ezen Orlzág’ gyűlése említett tzéllyának él-érésére Her- tzegséged nagy bóltsefségéhez, és ta- palztalásához képeid el -adni méltozta- tik, világofsan, és Czívbéli hálá-ada- tofsíggal által láttyuk, mélly tifzta indulattal viseltetik Királyi Hertzegsé- ged éde.- Fazánk eránt. „ Tért ki az, a’ ki által nem lát- tya, hogy a* fzívek5 egyefsége által el- távoztatcatnak azon hátráltató akadályok , mellyek a’ tagokat egymáftöl ízét ofz’.atn k, és egy a’ Haza’ boldogságára Czolgáló vélekedésben , és Regire MajeRati obfequendi Rudium, plenamque erga Suam Celfitudinem Regiam, fiduciam declaravit, atque íe- quenti Oratione univerfos Status, atque Ordines Sua? Celfitudini Regia? commendavit : „Qua1 ad congregatam hanc Au- gufiiflimi Principis imperio Procerum Regni Coronam Regia Celfitudo Ve- Rra adferre dignata eR, uti Paterni illius affeéhis, quo Gentem noRram ab optimo Rege , & Patre NoRro foveri Temper adhuc experti fumus; ita Regite Celfitudinis VeRra- Bénigniiiimi in eandem Nationem anin. novum probent argumentum.“ „ Tntelligimus e Regia Celftudi- ne VeRra omnes AuguRifiimi Principis in con\ocandis hisce Comitiis intentiones eo clementer dirigi; ut quse ad firmandam, ampliusque provehendam Hungáriáé felicitatem pertinent, decernantur , ac lege publica fancian- tur. Intelligimus , ad nobilem hunc fcopum eo certius , & celerius afie- quendum, Suam MajeRatem in medio Congregatorum fidelium Subditorum fuorum commorari, Augufiaque pra?- lentia iua, & paterna benignitate eas, qua? enaici ponent, difficultati adoptatum finem dirigere Clemer' - -Ave- vifie. Quii iftud nifi Principe .. ? itionis Hungara? amantiflimum, ac hoc etiam .omine fuorum amore digniiTimum loquitur ? “ „At una in mediis iis, qua? Regia Celfitudo VeRra ad eundem Comitiorum finem obtinendum pro alta Sua fapientia, & magno rerum ufu lugge- rere dignatur, luculenter, & cum grato animi fenili perfpicimus, quam fin- cera lint in Patriam'noRram Regia? Cel- fitudinis VeRrje Rudia.“ “ Quis enim non videt concordia animorum ea tolli de medic , qua? membra inter fe dividerert, ac ir ur am pro felicitate Patria? fenter.tiam abire nonfinerent; fiducia vero in Principem -id eflici, ut caput cum membris arötisfimo i«
