Naponként-való jegyzései az 1802dik esztendőben felséges második Ferentz római tsászár Magyar, és Tseh ország koronás királya által Posony szabad királyi várossában pünkösd havának [május] 2-dik napjára rendeltt, s ugyan ott azon esztendőben mind szent (Buda, 1802)
1802 / 1. ülés
6 nyen által-láthatja; hogy valamint az újjításnak mód nélkül-való in érté ki etlen fzeretetre káros, és vefzedelmes a’koz- tanátskozásokban, úgy a’ régiekről reánk maradott mindennemű rendelésekhez egy átálltában mód nélkül ragafz- kodni, és a’jelen-való időknek megváltozott környűl-állásaira tellyefséggel mm tekénteni, nem tsak halódéképpen káros, és vefzedelmes, hanem az állhatatofságnak illyetén képe alatt, vagy a’ jelen-lévő dolgok , ’s környül- állásokban - való járatlan tudatlanság , vagy egy bizonyos reltség, ’s a’ vál- toztatáísal egygyütt-járni, egybe-köt- tetve lenni lzokott íáradság, ’s munkálkodó fzorgalmatofságnak kerülése feklzik el-rejtve. “ „ Sokat, és nagyot árt a’ jő tanácsnak , ha nincsen azon dolgoknak elegendő esmérete, a’ i.rellyek a’ Polgári Tárfaságnak ; akár magába teként- ve, akár más Országokkal egybe-vetve , és ezekkel-való ölzve - függésére ’s az időknek környúl - állásaira nézve: torsát, és állapatját meg-határozzák. De még többet ártanak az indulatok, a5 fzívnek, és elmének hajlandóságai, mellyek az értelmet mintegy homályba borítják, és ez által bennünket fzép, de hamis, és álnolt fzínnel meg- tsalni fzoktak; leg - tsalárdabb, és ve- izedelmesebb ezek között az embernek önnön maga fzeretete! Ez okozza, hogy hivalkodó büízkeségbol egy valaki tsupán tsak azért vitatja másnak jó, és hafznos tanácsát; mivelhogy ha ez helybe-hagyattatnék, az által az ő maga ditsőiségét, ’s vélekedését tsonkittatni vélné. Ugyan ezen irigykedő, vagy valami tekintetre-való vá- gyakodásból akadályoztatja másoknak akárminémii javallásokat, a’ melly hiú, és illetlen vélekedésben el-kell múlni annak- a’ fzabadságnak, illendőül megfontolt józan maga viseletnek, és méltóságnak , mellyet Cicero a’ köz-tanácskozásban olly’ méltán meg-kivánt. ,, De az ebbéli tanácskozásoknak leg-fóbb , ’s leg - halálosabb nyavalyá- jok az, midőn a* tanátskozók nem azt nézik, mit kívánjon-raeg az Orfzágnak közönséges java; hanem tsak ki-ki azt tekénci, mit javaljon a’ maga faját különös hafzna, ’s mellékes l'zán- déka. Ezért dorgálta Cátó hajdan a’ maga társait: nem-is tsuda lígy-mond, „ Multum obeft bonis confiliis, fi defit earum rerum cognitio, qua: Societatis Civilis, five in le, live in nexu cum aliis, temporumque adjunctis ilatum definiunt; led longe plus obfunt animi motus &: inclinationes, qua: nubem quandam intelleólui inducunt, & nos pulchra, fed lalsa fpecie deludunt. Inter quos plurimum periculi habet amor proprius. Inde fit, ut ex vana ambitione tantum ideo quis utile alterius confilium impugnet; quia illud itaret, gloria: fuse, &: opinioni derogatum exiltimat. Ex eadem live ambitione , five falso praecellenti* itudio aliorum fententiam five impedit, live laceliit. In hac lucta deficere debet i- la, quam in Senatoriis Sententiis, Cicero deposcit, Libertas, Gravitas, Dignitas. “ Sed maxima Coniiliorum Publi- eorum peltis eft, dum non id, quid felicitas Publica deposcat, fed quid ex privatis cujusvis rationibus interiit, expenditur. illud Cato fuis exprobavit, dum dicit: Neque mirum, ubi vos, „ leparatim libi quisque confilium ca- „ pitis , ubi domi voluptatibus, hiepe- ,, cuni*, aut gratia: fervitis, eo iit, „ ut
