Naponként-való jegyzései az 1802dik esztendőben felséges második Ferentz római tsászár Magyar, és Tseh ország koronás királya által Posony szabad királyi várossában pünkösd havának [május] 2-dik napjára rendeltt, s ugyan ott azon esztendőben mind szent (Buda, 1802)
1802 / 12. ülés
ioa r^ I>e a”1 SS. és Rendek magok előtt vifelvén: hogy békeLég idejébe a’ Seregek rendTzerént-való lüjánofságának pótolását magokra válalván, a’ mit e- zentúl adnának; az már rend-kívül-való Hadi íégedelem volna; ennek pedig a’ Haza Törvényeinek értelme fze- rént békefség idejébe helye tellyefség- gel nem volna , íéllyebb elól-adott ve- gezések mellett tovább-is meg-marad- tak. Olvasatván tovább a’ Deputátio munkájának 2-dik Pontja. Ez érint újobban-is említést tettek némellyek: hogy mivel a’ Capitu- látio io. és ia. eíztendókre terjed, a’ Seregek pótolása pedig tsak három efz- tendó alatt tartandó Örízág-Gyüléséig válaltatott-fel; fzükséges légyen azt ineg-jegyezni, hogy: valamint a’ Capi- tulatio nem módja a’ Seregek Pótolásának, hanem tsak a’fzolgálatnak mérsékelése; úgy a1 Seregek pótolása el- válhatatlanul nem lévén a’ Capitulátió- val egybe-kaptsolva, femmiképen nem lehet a5 Seregek pótolásának kötelességét olly bal értelembe venni, hogy ez a’ meg-határozott három efztendon túl terjeízteíTen. A’ 3-dik Pontja eránt a’ Deputátio munkájának, világosan ki-tétetett: hogy azoknak, a’ kik háború végével leendő el-erefztésnek ígérete mellett fogadtattak, már most el - erefztódni kelletett volna; de mindazonáltal fontos okokra nézve ö Felsége Kegyelmes rendelésére hagyattatott el-ereíztések- nek efztendókre lejendő meg-határozása. Továbbá aZón Pontban az eránt- is efett változás: hogy az el-erefzten- dóknek Czáina minden Jurisdictiókra nézve az állitandóknak ízámához ké- retteftén mérsékeltetni. Úgy nem kiilömben: hogy mivel a’ Magyar Seregek fzáma 63264. hatá- roztatott-ineg, azoknak, a’kik ezen a1 fzáinon felül vannak, moft mindjárt leendő el-erefztése kéretteíTen. A’ 4-dik Pontba: A’ Holtaknak, el-erőtlenedetteknek,fzökevényeknek, és azoknak, a’ kik a’ Capitulátiónak el- telése után tovább fzolgálni nem akarnak, fzámnkkal, azoknak-is, a’kikTifz- tségekre emeltetnek, fzámát fzüksé- gesnok ítélték a’ SS. és RR. közöltet- ni, bogy így a1 Pótolandóknak Láma tökélletesen tudódjon. Status interim, ac Ordines Regni priori decifo luo eo potillimum ex lun* damento iniiftebant: quod militia íup- plementum pro teiíipore pacis jam prius in lé aüúmserint; quiquid iginir numerum eundem fuperaverit, id pro fubfidio belli cenferi debeat. Ad mentem vero Legum Patriarum tempore pacis fubfidio bellico locus non iit. Lectum deinde eft Operis Dei putationis Punitum 2-dum. Circa illud denuo commemorarunt aliqui: Capitulationem ad 10. & refpe- itive 12. annos extendi, fupplemen- tum vero Legionum ad celebranda fo- lum proxima intra triennium Comitia aflunitum éllé. Neceflarium igitur videri, id fpeciatim pranotare: quod quemadmodum Capitulatio non tam pro modo fupplementi militaris, quam potius pro fervidi ejusmodi termino cenferi debeat, neque eadem cum fup- plcmento militari ita connexa üt: ut hac ab invicem feparari nequeant, obligatio fupplendi Legiones hunga- ricas ultra prallitutos tres annos extendi haud pofiitAd 3-tium Deputationis Punitum id per expreffum infertum eft: quod illorum dimillio, qui militia ea conditione nomen dederant: ut cum fine belli dimittantur; & jam modo dimitti debuifient, fundatis e rationibus B. Sua Majeftatis Sacratiflima difpofitio- ni relinquatur, quandonam iidem dimitti debeant. In eo etiam ad Punitum hoc mutatio interceflit: ut numerus dimittendorum reflexe ad lingulam Jurisdictionem numero ftatuentíorum accommodetur. Non fecus cum Legionum Hun- garicarum numerus in 63,264. defixus fit; ut nunc ftatim dimillio illorum expetatur , qui ultra hunc numerum es- ié comperirentur. Ad Punitum 4-tum prater mortuos , invalidos, desertores , atque eos, qui Capitulafione expleta domum redire voluerint, illorum etiam communicationem Status, & Ordines ad plenam ftatuendorum notitiam necellari- am efle exiftimarunt, qui ad Officialium honores promoti fuerint.
