Naponként-való jegyzései az 1792dik esztendőben felséges Ferentz Magyar, és Cseh országi király által, szabad királyi várossába Budára pünkösd havának 20dik napjára rendelt, 's ugyan ott azon esztendőben Szt. Iván havának 26dik napján bé-fejezett Magyar ország gyülésének (Buda, 1792)

1792 / 5. ülés

I

€>—# C 5

a, ga tantam optimi Principis in , „ nos benevolentiam intimo , 33 gratitudinis fenili perfufos vi- , 33 deo. >

,, Nonnifi invidus gloria:

„ Gentis, ignarus eorum, qua: , „ pro Bonis Regibus magnani- , „ ma Gens Hungara, qua: pro , „ Dile&iffimo Patre tenerrimi , „ filii fufcipere parati funt, exi- , „ Rimare poterit, Gentem hanc- , „ ce pro tanto Principe minus, , „ ac pro Patre ejus a&uram. ,

i

i

„Confurgamus itaque, circum- „ tundamus Thronum Ejusdem,

„ adaperiamus Eidem fenfa, qua: , „ in praecordiis noftris excitavit, , „ declaremus eidem teftatac hujus , „ erga Gentem hancce dile&io- , „ nis memoriam, nulla aetate ex . „ animis noftris delendam. Nos . „ pro tanto Rege, non minus, , „ ac pro Patre ejusdem fa&u- „ ros , paratos Nos eile pro tuta - „ mine ejusdem contra inimicos,

„ pro gloria Gentis Hungara:

„ vitam, fanguinem, fortunas-. „ que noftras confecrare.

„ Audiatur vox noftra per „ omnem late Europam, & vi- „ deant Nationes extera:, orbis „ univerfus , Gentem Hunga- „ ram, cum Rege fuo intimo „ amoris , & fiducia: vinculo „ jun&am efte, Regemque no- „ ftrum nullum habere certius, „ nullum firmius Prarfidium , „ quam in Cordibus Hungaro- » rum.- N «i*/« ’«‘ÍV

3 j ^—W

y tek, és illy jd Fejedelmünk- , nek hozzánk való Kegvefsé*

, gén leg érzékenyebb Háiáadáf- , iái bé-teltek.

„ Tsak a’ Nemzet dirsófsé- , gének irígygye, és a’ ki nem , tudgya, mit nem kéfz tenni « ezen nagy ízívd Nemzet Jó , Királlyáért; mind azt tudni- , illik, a* mit Kedves Attyáért , jó Gyermekei el - követhet- „ nek , gondolhattya , hogy » ezen Nemzet illy Fejedelmé- „ ért, kevefebbet, mint édes „ Attyáért tselekedni fog.

„ Kellyűnk-fel azért, ve- „ gyük környül Királyi Székét, „ nyilatkoztattuk-ki néki érzé- „ kenségeinket, mellyeket fzí- o vünkben féi-gerjefztett, mond- „ gyük-meg Néki, hogy ezen „ a’ Nemzethez bizonyitott fze- 5, retetének emlékezetét femrni „ idó elménkbül ki-nem törúl- „ heti; hogy illyen nagy Ki- „ rályért mind azt, a’ mit A- „ tyánkért el-köverünk, és hogy „ annak védelmezésére, minden „ Ellenségei ellen a’ Magyar „ Nemzetnek ditsőfségéért, éle- 3, tünket, vérünket, és értékfin- „ két fél-áldozni kéfzek va- „ gyünk.

„ Terjedgyen-el a’ mi fzónk „ egéfz Európában, láfsák a’ 3, külső Nemzetek, sót az egéfz „ Világ, hogy a’Magyar Nem- „ zet Királlyával, leg erőftebb „ fzeretetnek Lántzával öfzve „ vagyon kaptsolva, és hogy „ a’ mi Királyunknak fehol bi- „ zonyoflabb, és erőftebb ól- „ talma nintsen, mint a’ Ma- „ gyarok ízíveiben.

Hung.

O Mellyekre