Naponként-való jegyzései az 1792dik esztendőben felséges Ferentz Magyar, és Cseh országi király által, szabad királyi várossába Budára pünkösd havának 20dik napjára rendelt, 's ugyan ott azon esztendőben Szt. Iván havának 26dik napján bé-fejezett Magyar ország gyülésének (Buda, 1792)
1792 / 18. ülés
Vifzont N. M. Orfzág Fő Bírája ezen Orfzág Gyűlésének fzerentsés ki-meneteléről, és a’Státufoknak a’ Haza boldogságára intézett fáradhatatlan ferénykedésérúl örvendezve emlékezvén; a’M. Fő Rendek nevében, a’ T. Státufoknak fzí- vefségét, és minden Tanátskozáíáiban az óhajtott egyesülésre való Hajlandóságát következendő ízavakkal köfzönte-meg: „ Altera jam nunc vice ob- „ tingit mihi Provincia, ut no* mine Excelforum Procerum, » Inclytis Statibus, & 00. pro „ collaris tanto cum fervore No- „ bifcum in unum iludiis pro „ aréliíííma omni follicitudine ,, confervata animorum unione, „ pro invi&a, neque laborum „ mole, & gravitate labefacta* ta patientia, grates publice „ referre valeam. „ Indefeflis his iludiis pluri- „ mum debemus nos intra tam „ breve temporis fpatium , ea , „ qua: nos perfe&uros vix fpe- „ rare poteramus , peregifle , « nosque res noilras cum opti- » mo Rege de facie ad faciem , „ de ore ad os ita conficere „ potuiffe, ut nulli Parti in hifce „ rerum adjunflis vota, aut de- „ fideria fupereílént, qua: non „ plene adimpleta forent. „ Nos Majorum illorum Pro- w genies, qui vitam & fangui- „ nem pro Regibus fuis fude- „ runt, qui ad Conilitutionem » fu am fartam, & teffam fer- „ vandam extremas iacrarunt vi- „ res, non poiiumus non glo- „ riari, ea per Nos & hacce r DiiEta a£la eile, qua:, dum orbi „ Már máfodfzor vagyon az a’ Szerentsém, hogy a’ M. FŐ Rendek nevében, a’ T.Státufoknak, és Rendeknek vélünk együtt olly nagy ferénységgel folytatott Igyekezeteit, minden gondosko- dáífal fenn-tartott egyefségét, és a’ Munkáknak Terhétúí meg-nem gyengült békefséges Tűrését nyilván meg-köfzön- nyem. „ Ezen fáradhatatlan iparko- dáfoknak leg inkább köfzön- hettyük, hogy illy rövid idő alatt, azokat, a’ mellyeknek Végezését alig reménylhcttük volna, végre hajtottuk , és Dolgainkat fzinrúl fzinre jó Királyunkkal úgy el-intézhet- tük, hogy illy Környúl-állá- íokban egy Fél fintsen, kinek Kivánságai egéfzfzen bé-nerri tellyefedtek volna. Mi azon Eleinknek Maradéki, a’ kik Véreket, és Eleteket Királyokért fel - áldozták, a’ kik Öfi alkotmánnyának fenn-tartásá- ra végső erejeket nem kémél- lették, aval ditsekedhetünk, hogy ezen Orfzág Gyüléfe alatt azt el-követtük, a’ melly valamint az egéfz világ előtt „ Benevolentia: atque amicitia: » devoveo. > dalmokat Háladó Szívvel ve> fzem, és magamat a’ M. Fő , Rendeknek, és T. Státufok> nak jó akarattyába, és Ba* > rátságába ajánlom.
