Naponként-való jegyzései az 1792dik esztendőben felséges Ferentz Magyar, és Cseh országi király által, szabad királyi várossába Budára pünkösd havának 20dik napjára rendelt, 's ugyan ott azon esztendőben Szt. Iván havának 26dik napján bé-fejezett Magyar ország gyülésének (Buda, 1792)

1792 / 5. ülés

#5* C 53 ) & 33 33 3» 33 33 33 33 33 33 33 33 33 gi tantam optimi Principis in nos benevolentiam intimo gratitudinis fenili perfufos vi­deo. „ Nonnifi invidus glorix Gentis, ignarus eorum, qua: pro Bonis Regibus magnani­mi Gens Hungara, qua: pro Dile&iffimo Patre tenerrimi filii fufcipere parati funt, exi- ftimare poterit, Gentem hanc- ce pro tanto Principe minus, ac pro Patre ejus a ituram. 33 33 33 33 33 33 33 33 33 33 33 33 33 „Confurgamus itaque, circum­fundamus Thronum Ejusdem, adaperiamus Eidem ienfa, qua: in pra?cordiis noitris excitavit, declaremus eidem teilata: hu jus erga Gentem hancce dileitio- nis memoriam, nulla ictate ex animis noitris delendam. Nos pro tanto Rege, non minus, ac pro Patre ejusdem faitu- ros, paratos Nos eile pro tuta­mine ejusdem contra inimicos, pro gloria Gentis Hungara: vitam, fanguinem, fortunas­que noftras confecrare. »3 » » »3 33 »> 33 33 33 33 33 33 33 33 33 33 S3 33 33 33 33 33 33 33 33 33 33 Audiatur vox noftra per omnem late Europam, & vi­deant Nationes extera:, orbis uni verius , Gentem Hunga- ram, cum Rege ilio intimo amoris , & fiduciae vinculo junctam ede, Regemque no- itrum nullum habere certius, nullum firmius Prarfidium , quam in rum. 33 Cordibus Hungaro­33 33 33 33 33 33 33 33 S3 Hung. O tek, és illy jó Fejedelmünk­nek hozzánk való Kegvefsé- gén leg érzékenyebb Háláadáf- íal be-teltek. „ Tsak á Nemzet ditsőfsé- gének irígygye, és a’ ki nem tudgya, mit nem kéfz tenni ezen nagy ízívű Nemzet Jó Királlyáért; mind azt tudni­illik , a’ mit Kedves Attyáért jó Gyermekei el - követhet­nek , gondolhattya , hogy ezen Nemzet illy Fejedelmé­ért, kevefebbet, mint édes Attyáért tselekedni fog. „ Kellyúnk-fel azért, ve­gyük környúl Királyi Székét, nyilatkoztattuk-ki néki érzé- kenségeinket, mellyeket fzí- vúnkben fél-gerjefztett, mond- gyuk-meg Néki, hogy ezen a’ Nemzethez bizonyitott fze- retetének emlékezetét femrni idő elménkbül ki-nem törül­heti *, hogy illyen nagy Ki­rályért mind azt, a mit A- tyánkért el-követünk, és hogy annak védelmezésére, minden Ellenségei ellen a’ Magyar Nemzetnek ditsőfségéért, éle­tünket, vérünket, és értékün­ket fel-áldozni kéfzek va­gyunk. „ Terjedgyen-el a’ mi fzónk egéfz Európában, láfsák a* külső Nemzetek, sőt az egéfz Világ, hogy a’ Magyar Nem­zet Királlyával, leg crőílebb fzeretetnek Lántzával öfzve vagyon kaptsolva, és hogy a’ mi Királyunknak fehol bi- zonyoflabb, és erőííebb ol­talma nintsen, mint a’ Ma­gyarok ízíveiben. Mellyekre

Next

/
Thumbnails
Contents