Naponként-való jegyzései az 1792dik esztendőben felséges Ferentz Magyar, és Cseh országi király által, szabad királyi várossába Budára pünkösd havának 20dik napjára rendelt, 's ugyan ott azon esztendőben Szt. Iván havának 26dik napján bé-fejezett Magyar ország gyülésének (Buda, 1792)

1792 / 3. ülés

0—0 C 17 ) 0—0

Minekntánna minnyájan a’ Követek Ö Felsége előtt meg- álván, alázatos FÓ hajtáíTal Tiízteletet tettenek volna; a’ Követségnek Szóízollója el - botsátatásoknak Tzéllyát Deák Nyelven illyetén értelemmel terjeíztetteÖ Felsége kegyes íziue eleiben;

i

„ Sacratiílíma Regia, & „ Felséges Király Kegyel- „ ApoftolicaMajeítasDo- „ mes Urunk!

mine Domine Clemen- 3, tiíllme!

„ Status, & Ordines Efe- « reditarii Majeftatis Veite Re- « „ gni Hungarian, Partiumque ei- » „ dem adnexarum humillimi Ca- » „ pellani, & Servh perpetuoque „ „ fideles íubditi Budié diartaliter » « congregati, quod omnes in- » « fimul przftare adhuc non pof- „ „ funt, Nobis, quos coram Se in „ „ debito venerationis, ac horna- „ „ gialis Devotionis cultu adita- „ *, re Majeftas Veftra intuetur, „ ,, exequendum commiferunt , „ „ nempe: ut ante omnia decla- „ n remus, fe non tantum intime „ „ condolere Majeftati Veite, „ „ fed fe etiam fummo Moerore „ „ affeftos die primum quidem „ „ ob funeftum obitum deiide- „ „ ratiflimi Majeftatis Veftrsc Ge- „ „ nitoris Imperatoris, & Regis, „ „ ac Domini Clementiffimi, imo „ „ communis Hungarorum omni- „ ,, um Patris LEOPOLDI Iidi, „ « uti & fubfecutam non adeo „ » pridem mortem Anguftiflimac „ „ Imperatricis, & Reginae Apo- „ „ ftolicse Matrisque Majeftatis „ » Veftrae defideratiflimae. »

7)

9$

Hung, Guem» A’ melly buzgó Tiízteletet Magyar és több hozzá kaptsoltt örökös Orfzágok , és Réfeek Budán öízve gyülekezett Státuflai, és Rendei Felséged alázatos Káplánnyai,fzol- gái, és örökös Hiv Jobbágyi még moft fejénként nem bizonyíthatnak . annak rellvesit- tését mi reánk, a* kik Felséged Királyi feine előtt tartozó alázatoísággal, és Jobbágyi Tifztelettel meg - jelentünk, bizták, hogy tudni-illik mindenek előtt ki jelentsük,hogy nem tsak Felséged gyáfzos Szomorúságán nagyon meg-ille- tődtek, hanem elsőben-is a* Felséges Tsáfeár, és Király Máfodik LEOPOLD Felséged fzerclmes Anyának, nékünk kegyelmes Urunknak, sőt a* Magyar Nemzet közönséges Attyának Halálábúl, annak- utánna pedig azt nem fokára követő Felséges Tsáfeá né, és Apóitóli Királyné F dséged kedves Annyának e’ világból lett ki-mulásábúl fzármazotr tulajdon keierűségeket-is nyilván valóvá tegyük.

E „ Va-