Naponként-való jegyzései az 1792dik esztendőben felséges Ferentz Magyar, és Cseh országi király által, szabad királyi várossába Budára pünkösd havának 20dik napjára rendelt, 's ugyan ott azon esztendőben Szt. Iván havának 26dik napján bé-fejezett Magyar ország gyülésének (Buda, 1792)
1792 / 1. ülés
0—0 ( 3 ) 0—0 H H n » M V V M W * w ti ti JM #* » J* 31 A? ti M *• » W 7> 1# *> I) J» 3) *> 3> 2» r> i# *> w tsébcn mind magunk , mind pedig végső Maradékink réfze« súlheífenek „ De ime irigye volt a’ bal fzercntse feltett Tzélunknak, el-túnt mintegy fzemeink elől leg jobb Fejedelmünk, kinek emlékezetét Orfzágunknak fogytáig minnyájan áldani fogjuk,,. „ Nem kívánok én itt illy nagy Fejedelemnek méltó Di- tséreteirül bővebben fzóllani, és azokat, a’ mellyeket az egéfz Haza minden Réfzeirúl küldött köz Levelei által úgy-is bőven bizonyított, ismét elől hozni, nehogy a’ Tekéntctes Státusoknak fájdalmát meg-újitván, azon lébet, melly mofl uralkodó kegyes Fejedelmünknek Szelíd Kormányozáfa alatt enyhítő gyógyulását érzi, fel fzukafzízam : Tapafztaltuk mi kegyes Hajlandóságát; Maradékink pedig mintegy le-rajzolva fogják olvafni közre botsátott irásinkbúl, hogy azon ritka jóságú Fejedelmünk, illy rövid idő alatt-is, ollyanokat tsele- kedet Hazánknak Boldogulására, a’ mellyeket régtúl fogva Kívánva óhajtottunk. Látni fogják azt, hogy Ő Törvényes Alkotmányunknak fő Ágazatit bővebb nyílvánságra tévén, illy móddal a köz Bizodalmát, és ez által minden Hazánk Lakoísinak tellyes ízívbéli nyugodalmát meg-fzerzette, némely hafonláíbknak, és ellenkezéfeknek forr áfáit el-zárta, azoknak pedig, a’ mellyek egéfz Boldogulásunkra még hátra lenni lát- fzattak, közelebb való meg-nyerésére Királyi Hatalmával-is eröfitvén az e’ végre rendeltetett Deputátiókat; sőt ezen ok* búi Orfzág Gyúlését-is már előre idézvén, jeles fundamento- mát vetni méltóztatott. Valóban nem úgy jött ezen el-felejthetetlen Fejedelmünk mi közénk, mint Király, hanem mint ádes Atya Kedves Háza Népének kebelében, mert a* mit fzóval mondot, tselekedettel-is tellyesítvén, fel találta, és meg nyerte Ö azt, ámbár rövidek vóltak-is Uralkodásának Napjai Híveinél, a’miben Felséges Tzéljának egyetlen egy Tárját helyheztette, mert tünetünkig tartó Kintseket, és emlékezetett fzerzett magának hála adó fziveinkben „De mivel az az emberi töredékenységnek egyggyik tulajdona, hogy nem könnyen érheti valaki kezdett Munkájának tökélletes végét, ezen különös, és ritka jóságú Fejedelmünk fe volt ki véve e’ világi Alapotoknak ingadozó erőtlensége alól; mindazon által abban különöffen tette ízeren- tséfséÖtet a’ Magafságbéli Gondvifelés, hogy olly Fiat rendelt vala néki, a’ kit még éltében , midőn egy réfzét terhes Kormányozásának reá bízná, Felséges Erköltseinek méltó örököf sének leendeni tapafztalta, és a’ ki felől bőltsen elöl látta, hogy azon Épületét a’ köz Boldogságnak, mellyet Ő az Király, és Státufok között való igaz Bizodalomnak meg-ízerzésében, mint leg erőffebb fundamentomon kezdet vala, minden váratlan eletre-is bizonyosan tellyes tökelletefségre vinni fogja. Da * nem
