Naponként-való jegyzései az 1792dik esztendőben felséges Ferentz Magyar, és Cseh országi király által, szabad királyi várossába Budára pünkösd havának 20dik napjára rendelt, 's ugyan ott azon esztendőben Szt. Iván havának 26dik napján bé-fejezett Magyar ország gyülésének (Buda, 1792)

1792 / 11. ülés

ü—0 ( 127 ) 0—Ü

Státufoknak elóbbenyi fzándékjában meg-marad, és azok, a‘ kik talán külömböző értelembe voltak, akarattyokat ki-nem jelentették; minekutánna többen emjétették, hogy ezen kívánságnak tellyesítésében a’ Nemzet fő vigaíztalását helyhezteti* fontos befzéddel egyben ízedte mind azon okokat, a’ mellyek a’ Tekintetes Státuíokat arra indították, hogy elóbbenyi vége- zéfek ízerént tovább-is a’ Helytartó Tanátstúl kiildendó Magyar Válafzokat sürgefsék. A’ Státufok azokban egéfzfzen meg-nyú- godván, kívánták, hogy ó Excellentiája elmélkedéfe írásban téteífen, és a’ küldendő Követség által a’ M. Fő Rendek Táblája előtt izcnet gyanánt eí-olvaítaífon. Mellyet a’ Nádor Jfpány leélő Meítere következendő értelemmel papirosra fel-tett:

A’ Státufok, és Rendek fel-révén a’ M. Fő Rendek Nevében hozott izenetnek okait, azokban azt a’ fő ellen-vetéíl vefzik éfzre , hogy a’ Tiízt vifelőknek fzapoi Írásával a’ Királyi Tárház terheltetnék; mivel pedig a’ Státusoknak elméjek foha oda nem tzélozott, hanem egyedül az elől-fordiílt nehézségeknek egveíitésére , javafolták , hogy a’ Helytartó Tanátsnak oíztállyaiban , avagy Departamentumiban többen találkozván, a’ kik a’ Magyar nyelvet tudgyák, ezek közül némellyeket a* Magyar Levelezésre rendelni lehet, azért az említett akadály magáiul el-enyiízik.

A’ Státufok , és Rendeknek kívánságát Szomfzéd Erdély Orfzágnak példája-is nevelte, a’ hol O Felsége Atyai Kegyel mét aval nem régiben bizonyította, hogy ámbár ottan-is kü lömböző Nemzetek vágynak, még-is meg-engedte, hogy a Fő Igazgató Szék a’ Vármegyéknek Magyar nyelven irháikon és így vailyon a’ Magyarok kevefebbet reménlhetnek e’ fzere tetre méltó Fejedelmektül ? a’ ki mingyárt Orfzáglásának kéz detén őket bizonyofsá tette, hogy foha költsönös bizodalom mai magát meg-előzni nem engedi.

Mint hogy végezetre az egéfz Nemzetnek leg nagyobb óhajtását, és kívánságát, sőt fő boldogságát abban helyhezte- tik, ha Annva nyelvének bőtsét, mellynek mívelését Európának leg pallérozottabb Nemzetei annyira íziveken vifelik,5 illy móddal gyarapithattyák; azért a Státufok, és Rendek éppen nem kételkednek, hogy Ü Felsége ezt a’ vigaíztaláíf Ónként nekiek meg-ne adgya: mert a’ moltani kürnyülálláfokban kiváltképpen hafznos, hogy a’ Vármegyéknek Követtyei Hón- nyokba vifzfza-térvén, az oda-Haza valókat a’Fejede'emhez ezen bizodalomnak újabb lánízával fzoroííabban öfzve-kaptsollyák, és őket minden kéfzségre öfztönözzék.

Ezen okoktúl inditatván, a’ Státufok, és Rendek, biza* kodnak abban, hogy Ö Királyi Hercegsége, és a’ M. Fő Rendek, nem tsak azért, mivel a Státufok kéréfekben megI i 2 ma-