Az 1790-dik esztendőben Budán tartott Ország Gyűlésének alkalmatosságával írásba bé-nyújtott 's köz tanátskozás alá vett Dolgok és Munkák, mellyek azon Ország Gyűlésének Naponként-való Jegyzéseihez tartoznak (Bécs, 1791)

1790 / 6. szám

y~

(Erdély Orfzág Vármegyéinek, úgy-mint Kü kiilő, Torda, Kolos, Belső-Szolnok, Hunyad, és Felső Fejér-Vármegyéknek ; nem külömben a’ Székely Székeknek, az-az Udvarhely anya, Kerefztúr . és Bardotz fiók, Maros, Aranyos, és Három - Székeknek ; úgy-mint Sepfi, Kézdi, Ürbai, Miklósvári-Székeknek , Erdélynek Magyar Orfzággal való fzorofabb öfzve-kaptsolása vegett az öízve - gyűlt Orfzág Rendéinek bé - nyújtott levelek )

Ditsőfséges Magyar Mázának egyben gyűlt Fö-Tifztelendö, Méltóságos, Tekéntetes Úri Rendei Kegyes jó Uraink, Kedves Véreink, és el - válhatatlanul egyben- kaptfolt Atyánk - fiai 1

l^rdély a’ Magyar Birodalomnak első eredetitől fogva el - fzakadhatatlan Tagja volt a* Magyar Koronának. A' Mohátsi vefzedelerrr után a’ Magyar Nemzetnek meg - hafonláfa, mellyet Első Ferdinand, és Zápolja János között, a’ Királyság felett indűlt, és meg-lábbal- hatatlan vefzedelmeket fziilt verfengés okozott, kéntelenítette Erdélyt, ’s Magyar Orfzágnak iiémelly Vármegyéit a’ meg-kiilöuözésre. De valamint ezen meg-különözésre Erdély Orfzágát nem az örökös el-válásnak idegenkedő fzándéka, hanem tfak a’ mofioha időnek el-kerülhetetlen vifzontag- *ága , ’s maga meg-tartásához vonfzó kötelefség indította; Ügy Nemes Magyar Orfzág-is látván, hogy. a* Töröknek rettentő hatalma mián Erdély' a’különös Fejedelemségről le-nem-mondhat, ’s a' régi egyefségére úgy vifzfza nem térhet, hogy magát, és Magyar Orfzágot-is utolsó vefzély- re ne juttatta, az időnek böltfen engedvén , és maga vér Tagjait kímélvén meg - hagyta Erdélyt a’ Fejedelmeknek fzabad válafztásában,

\