Az 1790-dik esztendőben Budán tartott Ország-Gyűlésének Naponként-való Jegyzései (Bécs, 1791)

1790-1791 / 1. ülés

2*

«*-o

a' Királynak Kívánságai egy-aránr áron egy Tzélban állapodnak-meg, hogy ne-tíak vifz- fza-állittafsanak ÓfiTörvénnyeink, ’s Igazságaink, hanem örököfsé is minden következendő időkre téteífenek , hogy a’ Király , és az Orfzágnál lehetettlmné vállyék azoknak fel-forgarratáfa ; Nem kételkedhetünk tehát femmi-képpen-is Egy-köz-javunk, ’s Közös óhajtáfaink lévén , íily Bóldogúlásúnknak , meg-lzerzésében, hogy nem mind egyig mindnyájan munkálódni Szívből és minden ki-telhető Igyekezettel akarjuk. “

„ Tsak légyen minden Tanátskozáfunk- nak Vezérlője az egy valóságos Szerettet, ’s így fel-tett tzélunktól el-nem távozhatunk; Gerjeífzük-fel Mi azt tökéletesen Szivünkben, és tartfuk-meg fzorgalmatoíTan: így Tanátskozáfunknak bővólködéséből fzármaz- ható akármelly Ellenkezéiekben-is végtére, ugyan tlak azon egy Tzélban-bátorságaíían m~g egyezünk; merta Szeretet, nem ve- télkdo, roífzat nem mivel, nem Fel-fúval- kodó, nem-is Vágyakodó, nem kereii a’ mi nem tulajdona, Álnokságot nem forral magában, az egy Igazságon örül; Ezen tulajdon, ’s több Erkóltsnek fegedelmével lehetetlen, e’ jelenlévő Gyúlekezeriinkek, azon egy Közönséges Tárgyához, Köz, és örökké-tartandó bóldogittáfunkhoz nem jutnunk , mellynek mentöl bizonyosabb elnyerésere, a’ Mindenható Jóknak, bóv Adakozójához efedezésünket-is botsátani el • ne mulaífuk. “

Ezen Befzédnek végezéfe után , a’ fel- lyebb ki rendelt Követség a’ Tekintetes Első-