Erdély-Nagyfejedelemség 1848-ik évi május 30-ára Kolozsvár szabad kir. városába hirdetett s junius 18-kán bezárt országgyülésének jegyző- és irománykönyve, 1848. május 29. - július 18. (Kolozsvár 1861)
1848 / 7. ülés
21 II ET El) I k ÜLÉS. Kolozsvárit, szentivánhó 6-kán az előbbi rendes elnökség alatt. 34.) J.-könyvhitelesités. 35.) A kir. biztoshoz a t.-czikkekkel elbocsátott bizottság jelentése. 36.) Az urbériség megszüntetése feletti tanácskozás, b. Wesselényi beszéde és inditványai. 37.) Indítvány a testületek által birt urbériségek iránt készítendő törvényjavallatra nézve. 38.) A robot megszűnésére nézve nap tűzetik ki. 34. ) .A. mult ülésben folyt tárgyakról szerkesztett jegyzőkönyv felol- vastatik és — Megállittatik. 35. ) A közelebbi ülés 33-ik száma alatt kirendelt bizottság jelenti, hogy megbízatásában eljárván, királyi biztos ő nagyméltósága, szives köszöntésének kijelentése mellett azon nyilatkozatot tette, miszerint az átvett törvényczikke- ket ö felsége eleibe felküldeni el nem mulatja. Szolgál tudásul. 36. ) Elnök ő nagyméltósága jelenti, hogy a királyi Kormányszék a Rendek tanácskozásában részt kivan venni, azért várnák el, mig megjelenend, — mire csak hamar megjelenvén, főkormányzó ő nagyméltósága felszólítja a KK. ö3 RR-et a napirendre tűzött urbériség megszüntetése feletti tanácskozásra: minek következtében b. Wesselényi Miklós atyánkfia szót emelvén, a következő beszédet mondotta s kívánta jegyzőkönyvbe Íratni: ,,Szent az ügy, mely mellett szavamot emelem, az emberiség ügye, ügye egymilliónál több nyomás s helytelen teher alatt nyögő embei-társainknak. Azon embertársainknak ügye, kiknek kezei munkája után éltünk mi kényelemben, munka nélkül, kik hordozták helyettüuk is az adó terhét s verejtékeztek közmunkákban s kiknek volt a véradó is nyakukra kényszerítve s kik fegyverrel védtek és védnek minket. Ki ez ügyel rcsztvéve nem hordja keblében, kinek kettőztetve nem ver szive a vágytól: ez ügyet szeretettel karolni fel, látni el, annak szájában nem valóság, csak pengő üres hang a kor három dicső jelszava, átalakulásunk e három tényezője: szabadság, egyenlőség s testvériség. Ezen szavaknak jelszavakuli kitűzése csak czafrang, melylyel magunkat külsőleg cziczomázzuk, sőt Istent boszantó kigúnyolása ama mennyei szavaknak mind addig, mig azoknak lényege, valója alkalmazva s teljesen alkalmazva nincs, az eddig jobbágyságban tartott, nálunknál annyival nagyobb számú lakósaira honunknak. Reméllem, s hinni akarom, hogy nincs senki itt, ki ne érezné vagy át ne látná örök igazság szabta helyességét s körülmények parancsa szülte szükségét annak, hogy mi is tegyük azt, mit a most már közös, akkor még csak testvér Magyarhon ez ügyben már havak előtt tett. Ha mégis volna itt ilyen, távozzék az innen, mert fertőztetné jelenlétével ez nap a teremet, mely ha Isten úgy akarja, ma a valódi szabadság, az igaz egyenlőség s a cselekvő testvériesség szent temploma leend, s melyben mi az örök igazság papjaiként áldozandunk buzgó ihletéssel s magasztos közlelkesedéssel. Fogjunk hát tisztelt polgártársaim a szabadság, egyenlőség és testvériesség szent nevében az áldozathoz! Nekem jutott a szerencse Isten igéjét e tárgyban előlmondani ki, s hiszem mindnyájatok ajkairól harsogva fogunk az ima s áldozat szavai visszahangzani. Érzem mostani szerepem megtisztelő nagyszerűségét. Jutalom ez, méltó és teljes azon üldözésekért s szenvedésekért, melyek engem elnyomott embertársaink, az eddigi parasztok ügye áldozó papjává szenteltek fel. Imám szavai ezek: „Az eddig elnyomottakot emeljük magunkhoz, emeljük oda, hova őket Isten teremtette. — Legyenek az eddigi jobbágyok s zsellérek többé nem parasztok, pórnép, misera plebs, hanem szabad polgárok, legyenek velünk egyenlő kötelességek alatt álló s jogokkal felruházott honfitársaink, és legyenek velünk jogs szabadság közös érdeke által a hon szolgálatjára s védelmére felhívott testvéreink!!“ Országgy. Jegyzőkönyv. 6
