Az 1846-beli Erdélyi Országgyűlés Jegyző könyve 1-103. iv 1846. szeptember 9. - 1847. november 10. (Kolozsvár 1846)
1846 / 1. ülés
^-------- ^cr ♦ ■■I ti Elsőül és, September 9-kén. Igenis tekintetes KK. és RR. alkotmányunknak, századoknak daczoló, és mohlepte falaiban is tisztes épülete, a’ mostani kor sok oldalú követeléseinek nem felel meg; de meg használhatatlan rommá nem roskadt öszve. Talpköve, több falai, némelly oszlopai, az idő és ennek viharai által megedzve, erősebbek mint azok lehetnek, mellyeket helyükbe emelhetnénk. Vigyázva járuljunk tehát a’ kényes munkához; újítsunk, igazítsunk csak ott, hol a’ körülmények azt parancsolva kívánják , nehogy az avatatlan kéz rombolva több kárt mint hasznot tegyen ; ne fecséreljük a’ drága időt olly haladási kérdések feszegeté- sére, mellveknek meddőségükben jövendőjük nincs, mellyekben czélt nem érhetünk; ne bontsuk el, ne rázzuk meg azt, minek jobb felépítéséhez nincs, nem lehet reményünk.— Nem kívánok a’ dolog részleteibe ereszkedni; ez igen messze vezetne, és az egy- gves tárgyaknál, úgy is lesz alkalmam nézeteimet előterjeszteni. Csak arra óhajtottam és óhajtóm újabban is a’ tekintetes Karokat és rendeket figyelmeztetni, hogy mindén lépéseinkben ovatosok legyünk, és kerüljünk el gondosan mindent, mi czélunk vesztését von- h itná maga után. Ez azonban csak úgy lesz elérhető , ha nemcsak jő Fejedelmünk iránt, kinek minden óhajtásai alkotmányos jogaink épségben tartására, kis hazánk javának öregbítésére írányozvák, bizodalommal viseltetünk, hanem ezt kiterjesztjük itt együtt munkálkodó honfitársainkra; és ha különböző nézeteink előadásában egymást nem gátoljuk, sőt az előítéletektől menten, az okok erejének engedünk. Kölcsönös egyetértés a1 haza javának előmozdításában, minden mellékes czélok félretételével, szeretet és enge lékenység egymás iránt lengje körül, vezérelje tanácskozásainkat. Ez minden testületnél a’ tárgyalások czélszerü eredményeinek múlhatatlan kelléke, legfőbb tényezője; e’ fényes gyülekezetben pedig még annyival is inkább, mivel a1 tagok számos osztályainak sok tekintetben különböző, 's néha összeütköző érdekei, a1 főczéltól könnyen félre, kedvetlen súrlódásokra, gyanuságokra, és mi még veszély hozóbb, gyanúsításokra és ebből következő ingerültségre, a’ szabad tanácskozások mind meg annyi mételyeire vezethetik azokat. Távol legyen tőlem , hogy a’ tekintetes Karokat és Rendeket ezen érdekek tökéletes eí- mellőzésére bírjam, azoknak ápolása nem ritkán a1 kegyeletek egyik nem éhes tartozik; de itt is a1 mértéket megtartani múlhatatlan kötelesség; ennek határaim tulcsapoigást még az indok szentsége sem igazolhatja, sőt midőn a’ közjó forog kérdésben, az illy osztályi érdekeknek háttérbe kell vonulniok; valamint ezért magát feláldozni minden egyes hazafi köteles, úgy ezt tenni minden néposztálynak dicsőségére válik. — így, és nem másként érhetjük el az élőnkbe tűzött szent czélt; csak igy , és nem másként felelhetünk meg jó Fejedelmünk szent kívánságainak, mellyek alattvalói boldogságának előmozdításával összeforrnak , a1 haza várakozásának, mellynek szemei reánk for- ditvák, reményei bennünk központosának ; csak igy és nem másként számíthatunk méltánylására az utókornak, mellyre háramlandanak működéseink majd minden eredményei. Ezen beszéd is sokszoros „éljen14 kiáltásokkal fogadtatván itelomester, Galfalvi Imre atyánkfia erre illy módon felelt: Nagyméltóságu Gróf és Királyi Főkormányzó Ur! Nem kell tolmácsolnom az ország Rendei hazafi örömét, a’ királyi főkormányszék megjelenése fölött, mert az sokkal szebben nyilatkozék beléptekor, hogysem én elmondani képes lennék. A’ szív belsejéből eredő öröm úgy sem enged a* szókkali kifejezésnek, az a1 szemen sugárzik ki erőteljesen; — és miként ne örvendenénk, midőn a’ törvényhozás szövevényes ösvényére lépendők, alkotmány rendelte úti- és segítő társunkat körünkbe szemlélhetjük. Csak kérni vagyok tehát bátor Nagyméltóságodat, és a1 királyi főkormányszéket, hogy ha utunkba többfelé ágazó ösvényekre találandunk, ta- pasztalási bölcseségökkel a’ biztosabbra segíteni méltóztassanak. — Törvényhozói utunk-
