Az 1846-beli Erdélyi Országgyűlés Jegyző könyve 1-103. iv 1846. szeptember 9. - 1847. november 10. (Kolozsvár 1846)
1846 / 15. ülés
Tizenötödik ülés, October 5-kén 45 levételei jegyzőkönyvre vétessenek, a’ tek. KK. és RR. miután a’ bíráló biztosságnak a’ vallási sérelmek tárgyában irt, és az irományok 60-dik száma alatt találtató munkálata végén nyilvánított ezen kérés iránti méltányló vélekedését vették, maguk is méltányosnak találták, hogy ezen még a’ mult országgyűlésén beadott észrevételek, a’ több vallásos felekezetek sérelmei közt, az irományok könyvében helyet foglaljanak. Továbbá: Midőn a’ vallásbeli sérelmek tárgyaltatnának, a’ 79-dik ülés 313 száma alatt bátor voltam azt nyilvánítani, hogy ha jegyzőkönyvbe igtatni kért beszédem elmellőzésével, a’ tek. KK. és RR. a1 szerkezetet határoznák megállitandónak , azon esetben az ö felségéhez felküldendő felirat mellett ellenvéleményemnek felküldés végetti beadhatására jogomat fenntartom. Megtörténvén tehát a’ 81-dik ülés 3 18—ik száma alatt a’ határozat, a’79-ik ülésben fennhagyott jogom szerint nyilvánítottam, hogy midőn ezen határozat következtében készítendő felirat az ország teremében fel fog olvastatni, ellenvéleményemet, az a'melletti felküldés végett beadni kívánom, a1 minthogy a’ 9G-dik ülés 378 száma alatt olly nyilvános kérésem mellett adtam be, hogy az jegyzőkönyvre is vétessék, és ő felségéhez is az 1791-ki 11-dik törvényezikkely nyomán csatolmányával együtt, az oda küldendő felirattal együtt felküldessék. Hajlottak is a' tek. KK. és RR. ezen kérésemre, mert az ellenvélemény a’ 96-dik ülés 378 száma alatt felolvastatott, és azoknak neve, kik azt pártolták, jegyzőkönyvbe Íratott, azon kívül pedig az irományok 74 száma alatti felirat végső szavaiban ezek foglaltattak : opinionem simul partis dissentientis cum eiusdem accluso humillime ad- neclendo. t Azonban mindezek igy lévén is határozva és irva, sem a1 püspök ő nagyméltósága észrevételei, sem az ellenvélemény a’ jegyző- vagy irományok könyvibe be nem tétetlek, hanem azokból teljességgel kihagyattak. Sőt meg ennél több is történt e’ tárgy ban : mert nem csak hogy ezen irományok a több vallások sérelmei közt a1 tek. KK. és RR. határozata szerint a1 jegyző- vagy irományi könyvekben helyet nem nyertek; hanem maga a’ tek. KK. és RR. által a’ vallási sérelmek tárgyában ő felségéhez felküldött felterjesz- tés is minden mellékeltjeivel elveszett, minek igy létét, hogy a’ tek. KK. és RR. tudhassák, bátor vagyok az ezt tanúsító, mélyen tisztelt elnöki levelet felolvasni, melly a* következendő : Főtisztelendő Apát és Kánonok Ur! Királyi kormányzó ő nagyméltósága felsőbb helyről azt az utasítást vévén, hogy mivel az erdélyi udvari cancelláriánál, az erdélyi tek. KK. és RR-nek, a' vallásos sérelmek tárgyában 1842-ikév September 12-ről ő felsége elejébe felterjesztett, és az országos jegyzőkönyvi irományok 1 90-dik lapján előforduló feliratnak, és annak végső soraiban említett ellenvéleménynek semmi nyoma nem találtatik: azon jelentést és ellenvéleményt a' kormányi levéltárból másolatban is küldené fel, a' tisztelt lőkormányzó ur a’ levéltár igazgatóhoz a’ szükséges rendelést megtette, de ezen utóbbi által csupán csak a’ felírásnak fogalma adatott be, az ellenvéleményről pedig az állítatott, hogy azt volt itélőmester, Douáth Sándor ur a1 levéltárba be nem adta. Ennek következtében mostani közügy igazgató, Dónáth Sándor ur a folyó hónap 4-kén kelt jelentésénél fogva azt válaszolta, hogy főtisztelendőséged által beadott ellenvéleményt a’ felséges udvarhoz eredetileg felküldötte, sőt az akkori királyi biztos számára is egyszer leirattatta, ’s meglehet, hogy ezen ellenvéleménynek fogalma főtisztelen- dőségednél megtalálható; minélfogva főtisztelendőségedet ezennel főkormányzó ő nagyméltósága távollétében megtalálni kívántam: miszerint a’ kérdéses ellenvéleményt, és annak nétalántáni csatolmányait, felsőbb helyre leendő felküldés végett, nékem másolatban késede- Jegyzökönyo 1^
