Az 1846-beli Erdélyi Országgyűlés Jegyző könyve 1-103. iv 1846. szeptember 9. - 1847. november 10. (Kolozsvár 1846)
1846 / 78. ülés
514 nyisé^et alkalmatlan voltuk miatt kiállítani nem tudják; mindaz- által i királyi kormányszék rendelkezzék az iránt, hogy ez állal üzérkedés ne folytattassék. 12. Ha valamelly besorozandó ujoncznak alkalmas vagy nem alkalmas volta felett a polgári és katonai orvos közt egyenetlen- sé°- támadna: a kérdést a3 besorozó biztosság rögtön határozza eCaz orvosok kölönbözo véleményeit támogaLó okaik a3 jegyzőkönyvbe nyilvánosan beigtattatván. Ezen határozat ellen az ez- redektöl besorozott ujonczot visszavetni nem lehet. Azonban, ha igy is a3 kérdés el nem enyésznék, annak végkeppeni elhatározása a3 föbiráló biztosság (Superarbitrirungs Commissio) hatóságához fog tartozni, melly biztosság tagjait a3 királyi fó'kormány- szék és a3 íöhadivezérség nevezendi ki, és mindenkor polgári biztos elnöklete alatt fog alakulni. 13. A3 besorozó biztosság az ujonczokban felelte nagy válogatást tenni nem fog, 3s ha valamelly ujonczat nem kívánnának a3 katonák elfogadni, annak tartoznak okát adni; melly ok helyes vagy ellenkező voltát a3 föbiráló biztosság (Superarbitrirungs Commissio) fogja elhatározni. Egyébiránt megjegyzendő az, hogy a3 jelen ujonczozás idejétől kezdve ön magukat megcsonkított egyenek, ha a3 sorsszám tanálni fogja, 3s más testi fogyatkozásuk miatt a3 katonáskodásra alkalmatlanok nem lennének, a3 megki- vántatandó ujonezok számába besorozandók, különben pedig a3 katonaságnak szám felett is átadandók fognak lenni, hogy ott, hol használhatók leendenek, használtassanak. A3 fennebbiek megállítása felett folyt tanácskozás közben, Schreiber Simon elmondott következő beszédét kívánta jegyzőkönyvbe Íratni: „A’ 14-dik §-ra utasításomnál fogva kötelességem terjedelmesebben nyilatkozni, ’s miután a’ tegnapi ülésben többek által inditvíinyoztatott, bogy törvényileg meghatároz- tassék, miszerint a1 nemesség katonáskodásban részt vegyen, jogom fenntartásával szólok a’ tárgyhoz : A’ rendszeres bizottmány munkájában azon elvnek megállítását előre bocsátja: 5,hogy a’ politika legfontosabb feladata, a’ status mind kül- mind bel bátorsága végett bizonyos szánni katonaságra szükség lévén, azt úgy kiállítani, hogy o' teher mindenkit illő arányban érdekeljen; említi továbbá az előszó többi rendéiben, hogy hajdan a’ nemesség azon kötelességet viselt, melly mostan hazánkban a1 nem kiváltságolt osztály vál- lain fekszik, elesmeri, mint azt az 181 °/,-beli ország rendei elesmerték az 1810—beli 17-dik törvényjavallatban: hogy hajdan a’ nemesség által viselt katonáskodás rendszere, az ellenség visszaszorítás és eltartóztatásra elégtelen lévén, állandó zsoldos sereggel felváltatok; mind ezek mellett mégis a’ 1 -A—dik §-ban, hol a’ fő elv kimondatik: hoyy katonáskodni és sorshúzásra eloállani a’ hazának minden lakosa tartozik; a’ többek között kivétetnek a’ nemesek. Ezen kivétel már magára széthull két okból, egy felöl, mivel az osztozó igazság elvé\el ellentétben, csak azon osztálya az országnak, mellyen már is az status közterhe fekszik, a katonáskodás szolgálatával kizárólag terheltetik, másfelől azon osztály, mellének a múlt századokban éppen legelső hivattatása volt, a1 nagy szabadságok és terjedelmes földbirtok nyeréséért a1 haza oltalmára katonáskodni, és melly osztály a’ polHetvennyolczadik ülés, augustus 18-kán.
