Az 1846-beli Erdélyi Országgyűlés Jegyző könyve 1-103. iv 1846. szeptember 9. - 1847. november 10. (Kolozsvár 1846)
1846 / 75. ülés
ö felségének bébizonyitani kívánják, azt hiszem, hogy a’ tek. RR-ek arra emlékeznek vissza, bogy a pragmatica sanctioban elfogadott kölcsönös oltalom köteleztetéséből, az ezre- dek kipódását bizonyító 1791. 1792. 1794. 1809. 1810-dik években tartott ország- gyölési példák szerénti felválalásából folyólag, a1 kormánynak historisch jogát szemügy- ben kell tartani, miszerént ő felsége az ország rendéitől a' császári k. ármádának egy részét tevő erdélyi ezredek pótlását biztos reménynyel várhatja. Én tek. RR. ezt magam is elismerem; es a’ több rendbeli mult országgyűlések munkálkodásait felvilágosításul használván, arra visszaemlékezem, miről szólanak a1 jegyzőkönyvek, és a’ történetek viharai között teljesített tények, emlékezem, hogy a’ szász nemzet a1 haza oltalmára kívánt segedelem felválalásában, szintúgy mint a’ más ns nemzetek, soha sem késett, sőt ön erejének és tehetségének túlbecsülésével, a’ felség és közállomány érdekének előmozdításában minden készségét tanúsította; ’s most is,miután az erdélyi ezredekben 17 évek óta megtörtént katona állítás megszüntetése után nevekedett hiányról és következőleg a’ hon és királyi szolgálatban fogyatkozásról képzeletileg felfogást meríteni lehet, reményiem, hogy küldőim, a’ szász nemzet egész testületének nézeteivel összehangzólag, az ezredek kipótlását, illő és igazságos arányban, magokra válalandják; mire nézve küldőim nevében abban megegyezem : miszerint a’ tek. RR-ek hazafiui kötelességből és ő felségéhez viseltetett hivségből, az ezredek kipótlását ajánlják, annak megtudására pedig, hogy a’ hiány miben álljon ? egy országos bizottmányt kineveznének, melly a’ királyi biztos ő nagyméltósága által kirendelendő bizottmánynyal, az állítandó ujonczok számáról ’s egyéb ezzel egybenkapcsolt körülményekről értekezni igyekezzék. Illendőnek pedig és az ország rendéinek készakaratával megegyezőnek tartom: hogy' a1 felség és rendek közti kölcsönös egyetértést, mellyel a’ felség a’RR-et kiállításra felszólította, méltányolván, ő felségének készségüket egy alázatos feliratban nyilvánítsák. Ezen felírásban annak előleges nyilvánítását bátorkodnám javallatba hozni, hogy a’ RR. a’ katonák kiállításában, addig is, inig az eziránti rendszer megállitatnék és megerősítetnék, a’ régibb gyakorlatban volt, de az erőszakos fogdosás által az emberi méltóságot felette sértő bánás helyett, szelidebb módot óhajtanak követni; annálfogva kérik a’ RR-ek ő felségét, miszerint a’már most közelebbről is kiállítandó katonaságot illetőleg a’nyolcz évi capitulatiot, melly a’ császári kir. birodalom más tartományaiban divatozik, megengedni kegyeskedjék. A’most javait alázatos kérésemmel küldőim bizodalmas várakozásának eleget tenni kívántam; küldőimnek, kik mindnyájan a’ törvény előtt egyenlő szabadság jótéteményét élvezik, és mint szabad emberek ő felsége szolgálatától magokat el nem fogják vonni. Mi a’ szükséges adatok a’ felséges királyi főkormánytóli megszerzésére nézve inditvánvoztatott, ezt czélszerünek tartom, annyival inkább, mivel azon adatok az ujonczok állítását illető további tanácskozást nagyon elösegitendik. Végtére, a’ mi illeti a* mostani tárgygyal egybekapcsolandó törvényezikk javal latát, ezt az ezredek quantumára nézve akkor látom szükségesnek, a mikor a rendszeres bizottmány munkája tárgyalásban lesz, most csupán a’ felirat mellett szavazok. Küldőim megnyugtatására a’ feljebb tett kérésem, indoka annak, hogy beszédem a’ jegyzőkönyvbe igtatását kérem. Mellyel pártoltak : Schmidt Konrád, Weis k i re h er Károly, T rausch József, Kon n ért Karoly, Meister Samu, Hitsch Mihály, Melzer Márton, Matthiae Mátyás, Zimmermann József , Löw Wilmos, Herbert Samu, Simonis Fercncz és Volf Samuel. Hétvenötödik ülés, august. 14-kén 303
